Amerikai pite - mogyoróvajas-lekváros
Eltűntem...van rá okom. A ˇ"nyarat" egy kis ohio-i szigeten töltöm, látástul-vakulásig munkával - sütésre-főzésre sajnos se idő, se lehetőség (pedig, haj, egy kis főzőcske milyen lelki gyógyír...). Na de ha az ember barátosnéjának, és nehéz órákban támaszának szülinapja van, akkor azért kijár a torta - bármi áron. Elmehettem volna a sziget egyetlen cukrászdájába, a szabadnapok mekkájába, ahol az elképesztően finom, és méregdrága fagyit és sütit mérnek - na de az olyan snassz. Szerezhettem volna egy doboz brownie vagy muffin port, összeönthetem vízzel, de az még snasszabb, nem beszélve arról, hogy nincs sütőm. Így aztán sütipor helyett nagy levegőt vettem, és bekéredzkettem az ír kocsma konyhájába, ahol a reggeleket vidám takarítással töltöm. Marie, az aranyszívű konyhafőnök megengedte, hogy az nagyüzemi sütőbe tegyem kicsiny pitémet, hogy Esztinek legyen tortája a nagy napon. Ezzel azonban még mindig nem volt megoldva minden probléma - a szigeten ugyanis egyetlen bolt van, és nem nagyon tart - számomra - alapvetőnek tekinthető élelmiszereket (pl. sütőport se). Így elővettem kedvenc és legegyszerűbb vajas tészta receptemet, kreáltam belőle egy pitét, és megtöltöttem az amerikaiak (és Eszti) kedvenc reggeli kombójával: mogyoróvajjal és lekvárral. Komoly gondot okozott az elkészítés - otthon nagyon ritkán dolgozom mogyoróvajjal, nem szeretem annyira, amennyire drága. Eredetileg a mogyoróvajra akartam kenni a lekvárt, és úgy berácsozni, de féltem, hogy összefolyik, és nem lesz túl guszta, időm, helyem, alapanyagom pedig nem lett volna újat csinálni. Ha valaki ezekben bővelkedik, megpróbálhatja úgy is - az eredményt meg ossza meg velünk. :)
