Nagyon régen főztem almalevest, most, hogy összehasonlító elemzést végzek szakácskönyvek között, picit módosítva készítettem el ezt a levest. Korábban, míg nem folytattam ennyire egészséges életmódot, úgy készítettem, hogy az alma felét főzés közben kiszedtem, majd a másik felét leturmixoltam, és készen kapható vaníliapudinggal besűrítettem, majd a darab almákat visszatettem. Mindenki nagyon szerette. Később áttértem minden gyümölcs típusú levesnél a tejszínes kukoricakeményítős sűrítésre. Pár napja olvasgatom a Czifray féle szakácskönyvet, ahol szinte minden étel tojás székével sűrítenek, így a mai levesnél kicsit újítottam. A klasszikusok (Czifray és Magyar Elek) vajon vagy zsíron pirított zsemlét vagy fehér kenyéret ajánlanak hozzá. Én el sem tudom képzelni vele, hidegen meg végkép, mi kevés saját készítésű fahéjas müzlivel ettük, és pici tejszínt csurgattunk bele. Azt jobban el tudnám képzelni, hogy a tojás fehérjéthabbá verjük, tejben megfőzzük, és a leveshez adjuk, mint a madártejnél, de ezt az ötletemet egy következő alkalommal próbálom ki. :) (Akit érdekel, hogy a klasszikusok hogyan készítik, a blogomon megnézheti az eredeti recepteket.)
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!