Az én kovászom egyszerű, a megkelt tésztából lecsípek 10 dkg-ot, egy pohárba teszem, hagyom 2-3 órát szobahőmérsékleten, majd a hűtőbe teszem. Itt tartom a következő kenyérsütésig. Az első kovászomat egy élesztős sütemény készítéséből szereztem. Nem ártott meg az a kevés cukor, ami benne volt. Én teszek egy kevés élesztőt is, így készítette az Édesanyám hajdanában. Nagy teknőben dagasztotta a tésztát, egyszerre 6-7 kenyeret sütött, pár nap múlva is finom volt. Bárcsak jobban odafigyeltem volna az ő ténykedésére, de akkor a mi dolgunk a krumplihámozás volt, amit rettenetesen untunk. Este kovászolt, reggel dagasztott, délben bevetett (berakta a kiszaggatott tésztát a kemencébe). Ekkor jött a mi másik feladatunk: kikapartuk a maradék tésztát a teknőből, ebből készült a "madari". Ez sült meg a leghamarabb, ezt lehetett megenni, mert a kenyeret, amíg ki nem hűlt, nem lehetett megkezdeni (megszegni). Ha verthajú kenyeret szeretnénk, ahogy kivesszük a sütőből azonnal meg kell verni, mert később nehezebb lesz.