Húgom már kiskora óta nagy banánfan, s ebben én vagyok a ludas. Alig volt még pár hetes, mikor szüleim kettesben hagytak vele a konyhában. Mi kárt is tehetne magában vagy tehetnék én benne? Egy idő után azonban gyanússá vált számukra a nagy csend. Belépve igen rémisztő kép fogadta őket: én, akkor 3 évesen a kishúgom felett, amint egy hatalmas banánt próbálok beletuszkolni... meg voltam róla győződve, hogy Ő azt imádja. Olyan nagyot nem is tévedtem, vagy csak a ráhatásomnak köszönhető, de az biztos, hogy az elkövetkező években a banán pult alól való beszerzése vált a szüleim elsődleges missziójává. Emlékszem, még a szülinapi és névnapi ajándéka is banán volt, tekintettel az akkori banánárfolyamra, ami az aranyéval vetekedett. A gyümölcs azóta szerencsére bárhol és bármikor beszerezhető, s az ember gatyája sem megy rá, de még mindig rajongása tárgyát képezi, s a gyümölcsös kosárban hivalkodó banánokat azóta sem érinti soha senki... inkább meghagyjuk a Husinak. Ezek után mondanom sem kell, hogy a pudingporokat gyártó cég újdonságának első vásárlói között voltunk. A poros tortákat azonban mindig is kisebb-nagyobb fenntartásokkal kezeltük, így muszáj volt egy homemade változat után nézni. Kis netes kutakodás után végül a Receptvilág honlapján lévő receptre esett a választás (az ott megadott cukor mennyiségét azonban majd' a felére kellett csökkenteni), s bátran állítom, hogy ez a torta kenterbe veri a zacskós tortamixet. Ideális minden alkalomra! Alkalom pedig mindig van... ha nincs, akkor meg keresünk:).
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!