Szülinapozunk, kérem szépen! Túrótortának indult, aztán túró hiányában nutellatorta lett, Pierre Hermè (köszönettel D.-nek és S.-nek a könyvért) receptje alapján. Elmesélem Dorci, a nutellatorta és a terasz esetét. Tehát adott volt a torta, aminek munka után kezdtem hozzá este 10 körül...szóval fáradt voltam. De neki kezdtem, mert ajéndékot akartam, tortát akartam, örömet akartam szerezni. Tökéletes lett a tészta, a töltelék, csodaszépen gőzölgött az asztalon, még a fotókkal is elégedett voltam. Boldog voltam, kész volt, gondoltam kiteszem a teraszra, hogy hűljön, és ne legyen hűtőszagú (már ha egyáltalán az lett volna). Na, ezt nem kellett volna, ugyanis nem az asztalra tettem a sötétben, hanem még a levegőben elengedtem és plácccs. Zokogógörcs. Meg sem nézem. Hagyjon mindenki békén. A. nyugtatgat: semmi baja, az alufóliára esett és csak kettéttört...Természetesen nem hittem el, megsemmisülve feküdtem. Hosszas gyötrődés után úgy döntöttem megnézem, és tényleg menthető volt! Egy kis plusz pirított mogyoróval a külsérelmi nyomok eltüntethetőek voltak, egyébként pedig isteni:)) Ez van, béna vagyok!