Sonkás tészta Zolitól
A húsvéti eszem - iszom, a negyven napos böjt leteltével, Krisztus Urunk feltámadása után kezdődött. Ám az ember gyomra nem feneketlen zsák, hogy az elkészített sok finomságot maradék nélkül el tudja tüntetni. Ezért az ünnep elmúltával komoly feladat volt a maradék ételeknek új értelmezést adva, mindet elfogyasztani. Először a sok főtt tojáson volt a sor. A legtovább eltartható maradék a sonka volt. Főképpen, hogy eleink nem főzték meg a füstölt sonkát, mint mi ma, hanem füstölten fogyasztották el. A füstölt sonka főzése csak az utóbbi néhány évtizedben terjedt el, amikor a tömeggyártás miatt igazán jó és hagyományosan pácolt - füstöl sonkát már nem nagyon lehetett kapni. Helyette a ki tudja miből készített kötözött, füstölt - főtt sonkák tömege lepte el a multikat. No de vissza a sonkás tésztához. Eleink a húsos sódarcsontot a maradék sonkával kifőzték. A csontról az összes húst levagdosták és mindet apróra felkockázták. A csuszatésztát kifőzték és összekeverték a felkockázott sonkával és jóféle házi tejföllel. Tepsibe téve berakták a kemencébe és egy kicsit megpirították, majd jóízűen elfogyasztották. Bizony ez egyáltalán nem volt diétás étel, de a paraszti munkához az embereknek mindig sok energiára volt szükségük. Az általam beküldött recept elkészítéséhez igénybe vesszük a modern konyhatechnikát is.
