Még főiskolás koromban ismertem meg ezt a sütit. Akkor ugyanis a vasárnap egyet jelentett a szülőktől, szerelmünktől való búcsú szomorúságával, ill. azzal az izgalommal, vajon a szobatársaink milyen élményekkel, és főként milyen a szülők által alkotott remekművekkel térnek vissza a koleszba. A hajdúböszörményi szobatársam édesanyja gyakran (bár szerintem nem elég gyakran) örvendeztetett meg minket ezzel a sütivel. Első hallásra bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnik az elkészítése, de az ízélmény mindent kárpótol! Már régebben is kísérleteztem egy hasonló sütivel, ami puncsos meggyes névre hallgatott, és a különbség a Dunahullám és a puncsos meggyes között, hogy az egyszínű tésztából készül, puncsos pudingos krémmel. Úgy gondoltam, muszáj elkérnem Edit barátnőmtől édesanyja eredeti receptjét, hogy a kislányommal és a párommal is megismertethessem az igazi Dunahullám ízét. Ennek eredménye ez a hétvégi alkotás, ami mindannyiunknak nagyon ízlett. Remélem, nektek is fog. :-)
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!