A piacom kofái közül Rákos Margit kínált a Vízben kullogó kunsági lakodalmas süteménnyel (egészen príma volt!), aminek gyorsítottan készülő változatát magam kreáltam. Nem kullog a vízben, nincs lakodalom, és nem a Kunságban vagyunk, így hétköznap uzsonnára azonban szívesen falatozzuk ebben a zord télben! (Kicsit azért régen agyonkomplikáltak mindent, nem?) Régen volt az is (ha nem is éppen a nagykunsági lakodalmak korában :), hogy utoljára kelt tésztás receptet küldtem Nektek, hát most leírom megint, hogy nem a kalória-spórolás szándéka miatt teszek édesítőt a kelt tésztába, hanem azért, mert tapasztalataim szerint az ízhatáshoz szükséges mennyiségű cukor nagyon ’lehúzza’ a kelt tésztát. Értsd: vagy kevés cukorral dagasztod, akkor nem lesz elég édes, vagy sok cukorral, hogy finom édes legyen, akkor nem kel meg kellőképpen, nem lesz olyan könnyű, ahogy a kelt sütiket szeretjük. Nagyanyám és Sándor Manci néni (Kapolcs) tapasztalatait rendeztem egy kalap alá a kiváló minőség érdekében.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!