Otthon megmaradt pár már fonnyadni készülő alma, így megkérdeztem anyukámat, hogy mit is csináljak belőle. Azt mondta, valami diós-almásra vágyik. Gondolkodtam mit is csinálhatnék. A máglyarakáshoz nem volt se kifli, se zsemle, nem volt túl sok kedvem tésztát gyúrogatni sem, majd rájöttem, hogy pékségben gyakran szeret venni effajta réteseket, egyik kedvence az almás. Így találomra összeválogattam, ami kellhet, az arányokat is találomra állítottam össze, és megszületett ez a finomság. Aznap az első rúd már el is fogyott, pedig csak ketten ettünk belőle. :) Mivel nekünk a kertben van diófa, és ebből készítünk darált diót, így nem tudom árban vajon mennyi lehet.