A szarvas a párosujjú patások közé tartozó emlősállat. A szarvasok legtöbb faja az őzekkel együtt a szarvasfélék családjába tartozik.A szarvasmarhához hasonlóan a szarvas hímjét is bikának, nőstényét tehénnek, kicsinyét pedig borjúnak nevezzük. A szarvasbika legfeltűnőbb jellegzetessége az agancsa. A rénszarvasnál a tehénnek is van agancsa, a többi szarvasfajnál csak a bikának.A ma élő fajokon lehet követni (az egyedfejlődés mintegy újra levetíti az evolúciót elénk), amint egy állat élete során egyre több ágat fejleszt az évenként levetett és újranövesztett agancsokon. Néhány ma élő szarvas esetében a nőstény is szarvat visel, ez csak a fejlődés későbbi fázisában léphetett fel. A másik érdekes tendencia a szemfogak erőteljes elcsökevényesedése.A ma élő szarvasfélék mérete a 8-10 kilogrammos északi törpeszarvastól a 450-500 kilogrammos jávorszarvasig változik. Az állatoknak általában karcsú, egyenes testük és hosszú, erős lábuk van, amely nagy segítségükre van az erdős talajon való futásban. Ezenkívül a szarvasfélék kitűnő ugrók és úszók. E családba tartozó állatok kérődzők, és gyomruk négy kamrás. Fogazatuk jól alkalmazkodott a növényevéshez; és mint a többi kérődzőnek, a szarvasféléknek sincsenek felső metszőfogaik, helyettük kemény szájpadlás nyúlvány található.A szarvasfélék válogatós állatok. Általában az aljnövényzettel, főleg a bokrok leveleivel táplálkoznak. Minthogy nagy mennyiségű és magas tápértékű eledelt fogyasztanak, a legzsengébb hajtásokat, fiatal leveleket, füveket, ágacskákat, gyümölcsöket, gombákat és zuzmókat válogatják ki. A szarvasok már régóta fontosak voltak az ember számára, mivel húst, fegyvert és ruházatot adtak neki. Vadászidény gímszarvasbika: szeptember 1 - október 31. tehén: szeptember 1 - január 31. borjú: szeptember 1 - február 28. A vadat elejtés után közvetlenül nem ajánlatos feldolgozni, mivel húsa kemény, élvezhetetlen. Pihentetésre, érlelésre szorul. Ezért pár napig bõrében vagy tollazatában hagyjuk állni. A szarvast lehetõleg feldarabolva szerezzük be. Elkészítését megelõzõen a hártyákat mindig fejtsük le, mert sütés közben összehúzzák a húst.