A lekvár hagyományos elnevezése a gyümölcs cukorral történő befőzésével nyert, kenyérre kenhető finomságnak. 1982 óta EU előírás alapján "lekvár" megnevezéssel csak a citrusfélékből készült gyümölcspépet forgalmazhatják. Az egyéb gyümölcsökből készült pépet dzsemnek nevezzük. Később - 2004-ben - azt az engedményt tették, hogy belföldön továbbra is használható a lekvár megnevezés; a "dzsem"-et csak az exportra szánt termékeken kell feltüntetni. A házilekvárt hagyományosan főleg szilvából és sárgabarackból készítik. A lekvár megfelelő állagának eléréséhez fontos a gyümölcs pektintartalma. Az almának és a citrusféléknek magas a pektintartalma, ezért más gyümölcsökhöz adagolják befőzéskor; pl. citromlevet adnak az eperlekvárhoz. A szilván, szőlőn és a cseresznyén kívül cukorral főzzük be a gyümölcsöket lekvárnak, melynek a tartósításban is szerepe van. A dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat is tartalmaz és nem olyan homogén, mint a lekvár. Azt a lekvárt, melynek készítéséhez gyümölcslevet használnak, zselének nevezzük.