Trappista sajt, apátsági sör – sokat hallunk ezekről a termékekről, de aligha tudjuk, hogy miért kezdtek el a monostorokban, kolostorokban éppen ilyen ételeket és italokat készíteni. Evidencia, hogy a szerzetesek, apácák a középkorban is az intellektuális színtér elitjébe tartoztak: írtak, olvastak, kutattak, kísérleteztek. Mind saját részre az önellátás végett, mind másoknak gyártottak például trappista sajtot is, hogy legyen bevételük és a zarándokokat is jól tudják lakatni.
Műveltség és kíváncsiság = önfenntartás és termelés
A 9. és a 15. század között járunk időben, a középkori Európában, ahol éppen nagyon aktív vallási élet folyt, a kereszténység terjedt és megannyi kolostor is alapult. Ők térítették a pogány népet, miközben olyan kulcsfontosságú tevékenységet végeztek, mint a kódex- és könyvmásolás, aminek köszönhetően fennmaradtak az ókori művek is.
Továbbá hiába fogadtak szüzességet, szegénységet és engedelmességet, a fizikai munka, a „teremtés” is fontos feladatuk volt.
Mivel rengeteget olvastak, kíváncsibbak voltak egy átlagos középkori embernél, szerettek tehát kísérletezni, fejleszteni. Nagyon aktív és tettre kész emberek voltak, ezért is indultak el az önfenntartás felé, hogy a kolostoroknak ne is kelljen külső helyről ellátmányt szerezni. Gazdaságilag így tudtak kiegyensúlyozottan élni ezekben az intézményekben.
Gyógyítottak, szállást adtak a zarándokoknak, és a szegények megsegítése is mindig fontos feladatuk volt, ezért eleve túl kellett termelniük a saját visszafogott szükségleteiken, amiket így el tudtak osztani és amennyiben még több termék készült, értékesítették is őket. Elkezdtek növénytermeléssel, állattenyésztéssel foglalkozni, hogy mindent biztosíthassanak a jól kitalált rendszer működéséhez.
Hús nincs, sajt van
A bencések például Szent Benedek húsmentes étrendjét követték, vagyis szükség volt valamilyen tápláló eledelre, ami nem hús. Így jelent meg a tejből való sajtkészítés, és a sör is a gyomor űrtartalmának kitöltésére szolgált.
A germánok és a gallok vajat és erjesztett tejet fogyasztottak, míg a déli népeknél már akkor is az olívaolaj volt a sztár, túróból készítették a sajtokat. Mivel volt erőforrás, idő és szakértelem is, ezért a kolostorokban érlelt, sokkal bonyolultabban készülő és nagy odafigyelést igénylő sajtokat csináltak, amik nagyon eltértek a paraszti világban fogyasztott egyszerű, mezítlábas verzióktól.
A Trappista-ügy
Híres apátsági sajtnak számít például a rokfort és a munster is. Utóbbi neve eleve a monastery szóból ered. Sok további sajt már nem a középkor, hanem a modernebb idők vívmánya… és az örök kérdés: igen, a trappisták (ez egy ciszterci szabályokat követő szerzetesrend) is készítettek finom, érlelt különlegességet.
Ennek persze abszolút semmi köze nincs ahhoz a termékhez, amit mi ma trappistának hívunk és szendvicsre tesszük, rántjuk, reszeljük, mindenhez esszük.
Felmérések szerint Magyarország sajtvásárlásának 70%-át teszi ki a mi trappistánk, ami a Magyar Élelmiszerkönyv szerint egy nagyon tágan meghatározott étel: „oltós alvasztású, érlelt, félkemény sajt”. Ez azért igen sok mindent jelent és hírek szerint hamarosan módosítanak is ezen. Anno Franciaországban a La Trappe kolostorban készült az első trappista, ami legalább 2 hónapos érlelést kapott és lejegyzések szerint egy karakteres, erőteljes ízű sajt volt. Ha kistermelőknél járunk itthon, akkor van rá esély, hogy találkozhatunk egy autentikusabb, ízesebb és egészen más jellegű trappistával.
Készüljön a misebor!
Ami a borokat illeti: természetesen a liturgiához szükségeltetett misebort gyártani, nem élvezeti értéke miatt. A szerzetesek, papok, püspökök tehát a misék fontos kelléke miatt kezdtek el szőlővel foglalkozni. Emellett sok szentet fűznek legendák a szőlőhöz: Szent Márton szőlőleveleket legelésző szamara ihlette elvileg a szőlő rövid metszési szokását is.
Sörök és apátok
Az első apátsági sörről való feljegyzés Svájcból való, a Boden-tó partjáról. A limitált mennyiségben készülő, nagyon jó minőségű sört az apátok és a fontos vendégek ihatták, a kicsit gyengébbet a testvérek, a nagyobb mennyiségben készült italt pedig a zarándokok.
Azokon a helyeken kezdődött meg aktívabban a sörkészítés, ahol a szőlőtermesztés kudarcba fulladt a klíma és a föld adottságai miatt.
A franciák értelemszerűen a borral foglalkoztak inkább, a francia forradalom környékén el is tűntek az apátsági sörfőzdék, hiszen megjelentek a világi gyártók és nem kívántak versenyre kelni velük. A belgák és a németek viszont ellenálltak az ipari versenynek, folytatódott a hagyományos apátsági sörfőzés. Az sem véletlen, hogy a sörfővárosként ismert München város neve is a szerzetes szóból származik!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Címlapkép: Yves Forestier/Getty Images
Szerző: Pákozdi Nóra
Ezeket az érdekes történeteket is olvasd el:
