Lassan vége a nyárnak és közeledik az ősz, amikor már tartalmasabb, nehezebb ételeket főzünk. Amíg ez bekövetkezik, egy kis fánkmajszolásra csábítunk titeket: igen, forró olajban vagy zsírban kell kisütni, de a nyári zöldségdömping után olyan jól esik valami nagyon tartalmas édességet enni. Pláne, hogy a sütési tudomány ilyenkor gyümölcsös pitékre korlátozódik, jól fog esni a változatosság, különösen, hogy az idén eltett baracklekvárokat is csatarendbe állíthatjuk a fánkokhoz!
- A legfontosabb, hogy kelt tésztából készül a fánk, ez talán nem újdonság. Itt mindenféle fitneszelvek érvényesítésére nem nagyon van lehetőség: fehér lisztből készítve a legfinomabb, így élvezhető igazán a végeredmény.
- Az élesztőhöz, amiből én elsősorban a frisset preferálom, langyosítani elég a tejet és némi cukrot hozzáadni, majd ebben felfuttatni. Mehet az összekeverés a liszttel, legalább másfél óráig jó pihentetni meleg helyen. Kinyújtjuk és elő a pogácsaszaggatóval, és kisebb mélyedést nyomunk a tésztakörök közepébe.
- Mehet a forró olajba vagy zsírba, a lényeg, hogy mindig a mélyedéssel lefelé néző oldallal kezdjük a sütést, illetve semmiképp se magas hőmérsékleten, mert a tészta pillanatok alatt megég vagy túlságosan megbarnul.
- Ha a lekvár helyett – ami szerintem a lehető legjobb fánkra való – tovább kísérleteznénk, jöhetnek a cukormázak, mindenféle színezékekkel, de a tésztába akár szalonnakockákat is gyúrhatunk, így sós fánkokat kapunk – a végén lilahagyma-kockákkal, felmelegített tejföllel kínálhatjuk. Nem mondom, hogy egy laza uzsonnáról van szó, de alkalomadtán simán belefér egy jó fánkos vacsora vagy ebéd a mindennapokba.