Ha egy dolgot megnevezhetnénk a jelen gazdasági zökkenő pozitívumaként, akkor a megfontoltabb élelmiszervásárlás biztosan a listán lenne. Elsőre talán morbidnak tűnhet az előnyként feltüntetett spórolás, és itt nem is arról van szó, hogy, jaj de milyen boldog a lakosság, hogy nem engedhet meg magának mindent. Nem, a pozitívum egyedül abban rejlik, hogy talán kicsit okosabbak vagyunk a vásárlásaink során, ami kevesebb pazarlást is jelent, mind pénzben, mind ételben. Persze továbbra is vannak az élelmiszervásárlásnak olyan gyakorlatai, amelyek a tékozlás malmára hajtják a vizet, az egyik legnagyobb tévedés pedig a kiszerelések méretével köthető össze.
A méret lenne a lényeg?
Mégis mi alapján dől el, hogy mekkora kiszerelésben kerül egy élelmiszer a boltok polcaira? A kiló liszt például egészen logikusnak tűnik, csakúgy, mint a tíz tojás vagy a liter tej. Ezek mind belátható, a vásárlást követő napokra beosztható, teljesen racionális adagok.
Egyre gyakrabban (főleg az ünnepek környékén) találkozhatunk azonban XXL feliratú és egyéb gigászi méretekre szabott élelmiszerekkel, amelyek nemcsak látványos betűszavaikkal, hanem árukkal is próbálják magukra vonni a figyelmet.
Nagyon gyakran ugyanis, ha elvégzünk egy gyors összehasonlítást, bizony, az óriáscsomag ára lesz majd a kedvezőbb.
Drágább, mégis olcsóbb
Pontosabban egy borzasztóan abszurd logika csapdájába esünk ilyenkor, ugyanis több pénzt költünk egyszerre, az éppen aktuális vásárlás alkalmával, mégis spórolunk… hosszútávon. Ugyanis a nagy kiszerelés termékára általában magasabb, a kilóra/literre/stb. lebontott egységárral azonban jobban járunk.
Persze maga a kiadás csak akkor térül majd meg, ha a csomag teljes tartalmát felhasználtuk. És általában ez a bökkenő: bizony, gyakran előfordul, hogy elszámoljuk magunkat a mennyiségekkel, és a kilószámra vett hús, tejtermék vagy gyümölcs a szemetesben landol.
Kinek jó a nagy csomag?
Akad azért célközönsége a nagy kiszerelésű élelmiszereknek: elsősorban a családok, több lelket számláló háztartások járnak jól egy-egy ilyen akcióval. Persze még nekik sem biztos, hogy megéri megvenni például egy kiló olajbogyót, kondérnyi csokis nápolyit vagy öles zsák almát.
Sőt, még a tartós élelmiszerek esetében is jobb, ha kisebb porciókban vásárolunk: ezáltal tovább garantálhatjuk az adott csomag szavatosságát. Mennyivel fájóbb lesz kidobni egy háromkilós lisztet, amibe véletlenül beköltöztek a molyok, vagy kihajítani az időközben morzsáktól bepenészedett hatalmas tégely margarint! Ekkor már nem fogjuk olyan pozitív fényben látni a spórolási kísérletünket.
Mindegy tehát, hány embernek vásárolunk, mindegy, hogy nagycsaládos mátriárkaként vagy magányos agglegényként járjuk a boltok sorait, mindig érdemes megfontolnunk a kosárba helyezés előtt, hogy tényleg szükségünk lesz-e arra a háromliteres görög joghurtra?
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több cikk a vásárlásról, piacozásról:
