Lukács Magditól való a recept, szerintem egyesíti a krumplis és túrós pogácsák előnyeit, vagy inkább küszöböli a hátrányokat, hogy, ti. a krumplis pogácsa – mint Petra is írta − leginkább frissen, langyosan a legistenibb, a túrós pogácsának pedig − valljuk be − nincs valami hűde! íze, mint mondjuk a juhtúrósnak, pláne ha Ódor Dezsőék juhtúrójából készül. Hidegen a legjobb, ami így télidőben, amikor minden irtó hamar kihűl, nem egy hátrány! Kivételesen kerekre szaggattam, ez is Magdinak köszönhető. Mondtam neki ugyanis, hogy én mostanában négyszögletesre vagdosom a pogácsát, mindegy az a pogácsának, nekem pedig egyszerűbb, nem kell újragyúrni kétszer-háromszor, amitől mindig egyre keményebb lesz csak a tészta. Magdi elmondta, hogy ő nem gyúrja újra a kerek szaggatás után visszamaradt fecniket, hanem összenyomkodja őket (3 - 4 kis sarkocskát egybe), és süti a pogácsákkal együtt, megkenve persze. Azt is mondta, és meg is kóstoltatta velem, hogy neki azokból a sarkocskákból összeállt pogácsa a kedvence, mert magától falatkákra törik, és valahogy még finomabb is. És tényleg! Én is ezt a módszert alkalmaztam (sajnos nincs a képen, mert még sült az utolsó adag, amikor fotóztam tegnap este, most pedig már darab sincs belőle, hogy pótolhatnám a hiányt!). A pogácsa mögötti asztaldíszről még, amit több fotón is láthattatok már: a Luca-napi búza. Úgy tartja a hagyomány, hogy a Luca napján (december 13.) tálban elvetett búza karácsonyra megmutatja milyen termés lesz a következő évben, ill. ezzel lehet a jövő évi bő búzatermést megidézni. A kicsírázott friss búza aztán megint mindenféle varázslásokra jó: felszecskázva és a baromfival etetve bő tojásáldást :) hoz az új esztendőben, azzal, hogy védelmet biztosít a tyúknyavalyák ellen; fiatal lányok mosdóvízéhez adva pedig bőrük szépségét és szemük épségét védi. Na, mindebből nálam az lett az évek során, hogy karácsonyi asztaldíszt gyártok búza helyett árpát csíráztatva, tálakban, gyertyával és szalaggal dekorálva. (Árpa lett a búza helyett, gabona az gabona, csak éppen az árpa könnyebben és gyorsabban csírázik - ezzel legalább kevésbé kockázatossá téve a jövő évi termést!) Telis-tele van a ház most is az üdezöld tálakkal, így télvíz idején nehezen tudok szebb − és optimistább − dekorációt elképzelni. Itt a tavasz a lakásban már! Falat is tudok belőle képezni! Egyszer a Káli Art Inn-t mutattuk be az ’Utazás’ akárhány kiállításon a Hungexpon, és csíráztatott árpából készült falak (értsd: angol gyep érzetét keltő falak) adták a hátteret az elegáns szalonnak berendezett vendégfogadó tér mögött. A függőleges gyepszőnyegen (valójában előtte) elegáns festmények lógtak. Nagyon ütős volt!