Szamócalekvár fűszeresen
Tegnap délutános műszak előtt kisétáltam a zöldségeshez, mert egy kis gyümölcsöt szerettem volna vásárolni. Ott mosolygott rám 4 láda szamóca. Kolléganőm rábeszélésére azonmód magamévá is tettem egy ládával. A gond csak az volt, hogy még előttem állt a munka, és késő este mehetek haza, másnapig pedig nem szerettem volna tárolni a gyümölcsöt. Így máris feldolgozó üzemmódba csaptam át és elkezdtem megenni a kis aranyosakat. Isteni ízük volt. Az illatról már nem is beszélve, ami a szobánkat belengte. Szumma-szummárum este felvonszoltam a ládát a második emeletre és nekiláttam a műveletnek. Már akkor erősen bántam a dolgot, mikor holtfáradtan a kis szemeket csipegettem, de kellett nekem rongy bicikli, fakerék. 3 óra alatt végeztem mindennel. Szinte isteni volt. Bár amikor a fűszereket pakoltam, a rózsaborsot szimatoltam, végül a lekvárban főtt citromhéjat magamba tömtem, már nem is bántam az egészet. Reggelre kelve pedig már azon gondolkodom, vajon maradt-e a zöldségesnél még egy kis szamóca?
