Savarin
Drága jó nagymamám isteni foszlós kalácsokat tudott sütni. A rokonság gyakran bombázta kérdésekkel, hogyan csinálja. A mérnök végzettségű családtagok mindig ki is akadtak a válaszokban előforduló mennyiség és egyéb meghatározásokon: "egy olyan összemaroknyi liszt"... "egy pici élesztő".... "amikor már látod, hogy jó".... Hát igen, a drága nagyi "összemarokja" nagyobb volt az enyémnél, így aztán ezzel a leírással nem ment sokra az ember. Meg aztán honnan látja az ember, hogy már összeállt, és jó a tészta?? Életem párja egy bankjegyvizsgálókat gyártó cégnél dolgozott. Egyszer egy kiállításon, az utolsó napon, amikor már mindenki fáradtan leste a másodperceket, hogy mindjárt vége, és lehet bontani, és hazamenni, egy fiatalember fittyet hányva az időre, jól belemelegedett a kérdéseibe. A párom eleinte lelkesen válaszolgatott, de aztán kezdte megunni. Mire a fiatalember - éppen egy bankjegyet vizsgálgatva a készüléken- megkérdezte: "És azt honnan látni, hogy egy bankjegy hamis-e??" Mire a párom: "Onnan, ahol áll. Onnan már látni...." :-) Így van ez a tésztagyúrásnál is, a gyakorlat hozza meg a válaszokat. Mindenkinek ajánlom azonban, hogy próbálkozzon meg ezzel a tésztával, mert ha véletlenül egy ragacsos massza is sikeredne belőle, nem gond: ügyeskedje, öntse bele a formába és süsse meg. Nem fogja megbánni. Ez a tészta másnap is lágy, és isteni finom. Aki gyerekeknek készíti, az használjon több vizet, és kevesebb aromát.
