Gyors hamis kalács
Gyors, mert kezdéstől az evésig csak másfél óra (az kalácsnál már majdnem villám), hamis, mert a tészta nem más, mint nagyanyám világbajnok aranygaluskája, dió és sodó nélkül. Az állandó diétám része, hogy csak gyümölcsöt reggelizek - kivéve hétvégén, szombaton vagy vasárnap, amikor nincs rohanás, buszra várva rágcsált alma, csak cuki terítés, és valami kalóriadúsabb reggeli - péksütemény, vaj, méz (otthonról csempészett akác :P) vagy valami hasonló, amire hét közben nincs idő. Van a környéken pár használható pékség, de rendes, friss kalácsot még nem sikerült szereznem sehol, csak csomagoltat, az meg nem az igazi. Annyira viszont nem vagyok házi tündér, hogy szombatonként 6-kor keljek, hogy összehozzak egy igazi fonott kalácsot, úgyhogy ha nagyon vajas kalács ehetnékem van, ezt szoktam összedobni. Ne legyenek illúzióink, ez nem az a habkönnyű foszlós kalács, amit húsvétra készítenénk, mivel az aranygaluska tésztája jóval tömörebb, de frissen, vajjal és házi lekvárral még így is kenterbe veri az átlag bolti pékárut.
