Amikor a Mikulásváró isler elfogyott, párom elejtett egy megjegyzést, hogy egyszer majd vaníliás karikát süssek. Akkor már tudtam, hogy a névnapjára elkészítem. Így is lett. Azért adtam neki ezt a nevet, mert nem volt két olyan karika szaggatóm, ami igazán jó lett volna, ezért a linzer szaggatóval és egy kis virág formával készítettem a "karikákat". Féltem, hogy majd hogyan fogom a csokiba mártani, hogy szép legyen. Megfogtam a hüvelyk és a mutató ujjammal a süti két szélét felülről, óvatosan beleengedtem az alját a csokiba, forgattam rajta jobbra-balra egyet, és papírra tettem. Azt hiszem alaptalan volt a félelmem, mert jól lehetett vele dolgozni. 58 db csokis finomság lett belőle.