A dél-iraki városok, mint például Basra és Nasiriyah tavasszal minden évben aranyba burkolóznak, amit a khirret porának köszönhetnek. A khirret egy varázslatos édesség, ami Mózesre emlékezteti a hívőket.
A nád, ami megóvta Mózest
A khirret egy Irak déli, mocsaras vidékén honos vízi növény pollenéből készül: a ropogós szezonális finomságot enyhén édesítve bármelyik utcai árusnál megkóstolhatod. Kinézete és állaga egyébként leginkább sárga krétaporra vagy tömör mustárporra hasonlít.
A khirret az iraki zsidó nép egyik kedvelt ünnepi étele: az Exodus könyve szerint a kis Mózest a dél-iraki mocsarak nádjához hasonló papirusznádból font kosárban találták meg. Mivel a nád elrejtette Mózest és megvédte őt, így szent növénnyé vált a zsidó közösség számára. Amikor a fogságban élő zsidók az ősi Babilonban telepedtek le, hatalmas tisztelettel szemlélték a terület nádját, és a khirret virágpora azóta is vallási jelentőséggel bír a judaizmus számára Irakban. A sárga a boldogság, a frissesség, az érettség és az arany szimbóluma.
Khirret, az egzotikus finomság
Az arab mocsárvidéket, a Marsh Arabs-ot, más néven al-Ahwart az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, amely három régészeti lelőhelyből és négy mocsárból áll. Ezen a vidéken nő a khirret alapanyagát adó növény, a bardi, vagy más néven a cattali. A növény mindegyik része ehető, és pollenje nem csupán az édesség alapanyaga, hanem gyógyhatással is bír, ugyanis enyhítheti a gyomor- és bélrendszeri problémákat, tisztítja a veséket, a várandós nők körében is népszerű, valamint a légutakra is jó hatással van.
A növényről tavasszal, április, május környékén gyűjtik be a pollent - jellemzően a nők és a gyerekek - , amiből aztán az édesség készül. Iyenkor az utcákat ellepi a sárga por, ami mesebeli hangulatot varázsol. Irakban a mai napig a tavaszi fesztiválok kedvelt, és elmaradhatatlan desszertje a khirret.
Nawal Nasrallah, egy iraki szakácskönyv szerzője szerint a khirret elnevezés arra utal, ahogy a pollent eltávolítják a növényről, ugyanis a khirret szó szerinti jelentése: lecsupaszított. Miután a pollent összegyűjtötték, a napon szárítják, majd átszitálják, hogy a szennyeződéseket eltávolítsák a finom porból. Ezután cukorral keverik össze, végül gézzel letakart edényekben vízben főzik. Ott, ahol tradicionálisan készítik, a gézt sárral tapasztják hozzá az edényhez, hogy a gőz ne szökjön ki. A gőz hatására a keverék összeáll, megszilárdul, és kész a khirret.
Az Irakot elhagyó, majd Izraelben letelepedő zsidók nem vitték magukkal a növényt - a Purim nevű édességgel helyettesítik, és emlékeznek meg a Mózest megóvó növényből készült édességről. Te megkóstolnád?
Ez is érdekelhet az ÍzHUSZÁR magazinon!
A teafű régen olyan értékes volt, hogy lakat alatt őrizték az enyveskezű tolvajok elöl
