Más néven mogyoróhagyma, de hívják nemes hagymának is, mert az íze kifinomultabb, lágyabb és komplexebb, mint a rendes hagymáé. Van gömbölyűbb és hosszúkásabb fajta, de az igazit mindig hagymáról szaporítják, ilyenkor az anyagumón több leánygumó nő. Franciaországban tilos salotta néven árulni a magról szaporított hagymafajtákat, melyek ugyan hasonlóan nézhetnek ki, de ízre, minőségre jóval gyengébbek. Különösen nagy mennyiségben fogyasztják Indiában, Kínában, Vietnámban, Thaiföldön. Európában a franciák kedvelték meg a leghamarabb: már a Karolingok idején termesztették, s hamar elterjedt Bordeaux-tól Normandiáig. A dél-francia konyhákon gyakran párosítják fokhagymával, az északi és keleti területeken inkább vöröshagymával. Mindig nagyon finomra és egyenletesre vágják, s jobb konyhákon gézbe csomagolják, hideg vízbe mártják, enyhén kinyomkodják. A mosás által a hagyma elveszíti nyers keserűségét, s lassabban oxidálódik. A legtöbb mártáshoz megpárolják, hideg mártásba, ecetolajos öntetbe pedig nyersen hintik bele. Thaiföldön egyébként gyakran vágják ketté hosszanti irányban, majd szeletekre. Így hosszú csíkokra esik szét, amit úgy neveznek, „természetes julien”. Ne tegyük hűtőszekrénybe: tároljuk száraz, hűvös helyen, lehetőleg kosárban. A hámozását megkönnyíti, ha a gyökér részénél kereszt alakban bevágjuk, 10-20 másodpercre lobogva forró vízbe mártjuk, majd hidegbe. Sokféleképpen elkészíthető: lehet tepsiben vagy olajban sütni, szokták főzni és savanyítani is. Édeskés ízű, lágyabb aromájú és kisebb, mint a vöröshagyma. Lila, vörös és szürke is lehet a salottahagyma héjának színe. Víztartalma kisebb, mint a normál hagymáé, így főzéskor kisebb hőmérsékleten kell dolgozni vele. (Forrás: Terebess)