Kelkáposzta – fodros kel

Már a legtöbb piac, nagyobb élelmiszerbolt és zöldséges kínálatában megtalálhatjuk a sötétzöld fodros kel redős leveleit. Vigyük haza, váltsuk ki vele a megszokott, talán meg is unt kelkáposztát levesekben, ragukban, rakottasokban. Karakteresebb ízt kapunk, és a textúrákkal is könnyebben játszhatunk (a fodros kell könnyebben pirítható ropogósra, és krémesre turmixolása is egyszerűbb, nem annyira szálas).

Burgonya – csicsóka

A furcsán göcsörtös csicsókát nem használjuk elégszer, a burgonyát ezzel szemben viszont túl sokszor is: ha ezt a kettőt fejben összerakjuk, az egyenletből bizony az jön majd ki, hogy néhanapján bátran lecserélhetnénk az egyik gumót a másikra. A csicsóka jellemzően édesebb, kicsit talán nehezebben puhul, de biztosan boldogulni fogunk vele – kezdjük kicsiben (püré, krémleves, leves), majd innen kísérletezzünk tovább a komolyabb fogások (rakottas, egytál) felé.

Fehérrépa – pasztinák

Ha már úgyis mindig összetévesztjük őket kinézet alapján, akkor egyszer tényleg vigyünk haza pasztinákot fehérgyökér helyett, kivételesen nem véletlenségből. Az édeskés, karakteres váltás nem fogja túlságosan szétszedni a megszokott ételeink rendjét, épp csak egy leheletnyi újdonságot ad nekik – próbáljuk ki, tetszeni fog!

Színes céklák, répák

Az utolsó csere tulajdonképpen nem is teljesen az, hiszen zöldséget nem váltunk, csak színárnyalatot. A cékláknak és répáknak megannyi gyönyörű változata kapható (céklából van aranysárga és rózsaszín-fehér csíkos, répából pedig feketés-lilás valamint halványsárga), amelyek meglepő módon ízben is eltérnek kicsit. Használjuk őket a megszokott, „alapzöldségek” helyett, ha szó szerint több színt szeretnénk az ételeinkbe varázsolni.