Manapság már sok helyről hallani, hogy a zabkása milyen fantasztikus étel, amennyire ismeretlen volt 10 évvel ezelőtt, amikor az akkor 1 éves nagyfiamnak "különcként" ezt adtam reggelire, annyira népszerűvé vált - szerencsére - mára. Én magam is a "hívők" közé tartozom, de gyerekreggeliben abszolút favorit nálam.
Gyakran előfordul persze, hogy sokan nekiveselkednek, de rutin híján nem tudják pontosan a folyadék-zabkása arányt, nem találják a megfelelő ízesítőket, ezért a szomorúan nézik a tányérjukon a furcsa kinézetű, semmilyen ízű ételt.
Ha nem egy gusztustalan, nyúlós, unalmas, íztelen trutyit szeretnénk a tányérunkon látni a reggeli kolbászos rántotta alternatívájaként, akkor egy-két tippet érdemes megfogadni, mert önmagában a megfőzött zabpehely valóban nem egy átütő reggeli.
Mit főzzünk?
A hazai közértekben általában kétféle natúr zabpelyhet találunk:
- a teljes gabonaszem pelyhesített változatát - ezek nagyobb szemek, amelyeket hosszabb ideig kell főzni, illetve amelyek a kása textúrájában keményebbek, ropogósabbak, illetve
- ennek a pehelynek a már feldarabolt, aprított változatát ("aprószemű"), amelyet szinte alig kell főzni és krémesebb, selymesebb állagú lesz a kásánk.
Első lépésként érdemes kikísérletezni, hogy mi melyiket kedveljük, ez ízlés dolga. Én egy edénybe kb. fele-fele arányban összekeverem ezeket előre, és abból főzöm a reggeli kását.
Miben főzzük?
Én anno az egy éves fiamnak rizstejben főztem, ma már kizárólag vízben főzöm. Ha tejben főzzük, akkor egyrészt oda kell figyelnünk jobban, mert könnyebben odaég, másrészt egy kicsit ragacsosabb végeredményt kapunk, cserébe élvezhetjük a tej értékes tápanyagait. Próbáljuk ki így is, úgy is, találjuk meg az ízlésünknek valót ebben is.
Hogyan főzzük?
A zabpelyhet kb. 2-3x-os vízmennyiségben érdemes főzni, a nagy kedvenc tejbegrízhez hasonlóan azonban itt is ízlés dolga, hogy ki mennyire hígan/sűrűn szereti. Kísérletezzük ki!
Kezdjük el melegíteni a vizet, majd amikor már meleg, szórjuk bele a zabpelyhet. Az első "rottyanásig" hagyjuk a lángon, utána akár el is zárhatjuk, pár perc alatt a pelyhek megszívják magukat. Fél szemmel főzés közben azért legyünk az edényen, mert könnyen odaéghet. Érdemes kavargatni is néha, de az egész főzési eljárás kb. 2 perc, tényleg nem igényel nagy időbefektetés
Ha kész a kásánk, ne ijedjünk meg, jöhet az ízesítés!
Engedjük el a fantáziánkat!
Ha tényleg élvezetes kását szeretnénk, muszáj ízesíteni. A jó hír viszont, hogy azabkása bármit elbír, de tényleg. A fenti ajánlóban hivatkozott videóban találtok 4 ízesítési ötletet, tekintsétek őket inspirációnak!
Alapok:
- A kása lágyításához, krémesítéséhez használhatunk tejet, natúr joghurtot, görög joghurtot - én ez utóbbit használom rendszeresen.
- Az édesítéshez használhatunk édes gyümölcsöket, pl. banánt, esetleg egy kevés mézet, aszalt gyümölcsöket. Nyilván mehetne bele cukor is, de anélkül is olyan fantasztikus kásákat készíthetünk, hogy szerintem felesleges cukorral elrontani.
- Ha szeretnénk, fűszerezhetjük fahéjjal, őrölt gyömbérrel, szerecsendióval is, sőt megszórhatjuk cukrozatlan kakaóporral is.
- Tuningoljuk fel bátran diófélékkel, olajos magvakkal, hogy még egészségesebb legyen az ételünk! A csokidarabkákat inkább kerüljük, ha lehet.
- Ne sajnáljuk a gyümölcsöt! Nálunk a zabkása mindig nagyon gyümölcsös - lehetőleg a szezon kínálatából választva.
- Akármilyen furcsán hangzik, sósan is kiváló - egytálételként vagy köretként.
Mikor fogyasszuk?
Gyakorlatilag bármikor. Reggelire, kisétkezésekre, ebédre, vacsorára - egy jól összeállított, megfelelő adagnagyságú zabkása bármikor megállja a helyét. Arra ügyeljünk, hogy frissen az igazi, ha állni hagyjuk, ha kihűl, akkor megkeményedik, és nem lehet már visszahozni eredeti lágyabb formáját.
+1. Kinek ajánlom?
Mindenkinek. Kevés olyan egészséges, értékes tápanyagokban gazdag ételt ismerek, amit ennyire gyorsan, változatosan és nem utolsó sorban olcsón el lehet készíteni.
Még több hasznos cikk dietetikusunktól: