Gasztro 2020.11.30.

Ünnepi fejdísz és a mozik megmentője - Ezeket biztos nem tudtad a pattogatott kukoricáról!

Masszi- Rigó Csilla

Ma már szinte szétszakíthatatlan párosítás a mozi és a pattogatott kukorica. A szemes zöldségből készült ropogtatnivalónak rendkívül érdekes története van.

Talán egy kéz se kell hozzá, hogy összeszámoljuk, hány olyan mozi létezik Magyarországon, amely valamilyen oknál fogva nem árusít pattogatott kukoricát. Az olajban vagy vajban kipattogzott arany kukoricaszemeknek több ezer éves múltjuk van, az első emlékeket az Új-mexikói Denevér-barlangban fedezték fel és Krisztus előtt 3600-ból származhattak.

Az Újvilágból származó, vadon termő zöldség első felhasználási módja lehetett a pattogtatás, több feljegyzés szerint már maga Kolombusz Kristóf is rácsodálkozott karib-szigeteki látogatásakor arra, mennyien hordanak pattogatott kukoricából készült füzéreket ünnepi fejdíszként.

A kukorica Dél- és Észak-Amerikában egyaránt előfordult vadon. A wampanoag törzsfőnök, Massasoit testvére is a puha rágcsálnivalóból vitt magával egy adagot az első hálaadásnapi vacsorára, melyet a massachusettsi Plymouthban tartottak, a telepesek pedig egy pillanat alatt nagy rajongói lettek a könnyen előállítható ételnek.

Tudtad?

Alapvetően kétféle pattogatott kukoricát különböztetünk meg egymástól, a pillangóalakút, és a gombaformájút. Míg az első típust inkább sós, addig a gombaformát inkább az édes, cukros vagy karamellás édességekben használják fel.

Hogy hogyan vált az egyik legnépszerűbb sós rágcsává?

Hivatalos feljegyzések szerint az első, ma is ismeretes pattogatott kukoricát az 1820-as években készítették el Észak-Amerikai keleti partjainál, és főként a tengerészek, illetve a bálnavadászok eledele volt Valparaiso corn néven.

A Valparaiso corn hamar csak popped corn-nak lett becézve, innen pedig már csak egy lépés volt a popcorn rövidítés. 1893-ban egy chicagói expón egy Charles Cretors nevű ember bemutatta a világ első pattogatottkukorica-készítő gépezetét, melyet egy egyszerű gőzgépből és egy mogyorósütő kocsiból rakott össze, amely zsír és vaj forró keverékének segítségével pattogtatta ki a kukoricát. Az évtized végére már több nagyváros utcáin lehetett találkozni a népszerű gépezettel, mely néhány pillanat alatt elővarázsolta a finom és ropogós kukoricaszemeket.

A XX. század első évtizedeiben a popcorn már Amerika legnépszerűbb rágcsálnivalójának számított, hiszen a friss finomsághoz olcsón hozzá lehetett jutni a nagyobb ünnepélyeken, cirkuszokban,vásárokon és sporteseményeken. Nem véletlenül maradt ki a felsorolásból a mozi, a némafilmek idejében ugyanis még egy teljes egészében színházi élménynek számított moziba járni, ahol egyszerűen nem volt elfogadott csámcsogással és szemeteléssel megzavarni egy előadást.

via GIPHY

A nagy gazdasági világválság azonban rengeteg mozinak betette a kaput, amíg a filmszínházak egymás után mentek csődbe, addig a kukorica-biznisz még mindig virágzott. Ekkoriban terjedt el az a szokás, hogy a moziban is elkezdjék árusítani a kukoricát, hiszen valamikor több bevétel származott a popcornból, mint a filmekből. AII. világháború alatt viszont szinte már csak popcornt lehetett vásárolni a büfékben, mivel nagy hiány volt a cukros édességekből.

Az 1950-es években a televíziók terjedésével egyre kevesebben kezdtek el moziba járni, így a kukorica eladása is veszteségesebb lett, a problémát azonban hamar orvosolta a mikrohullámú sütő illetve az otthoni mikróban pattogtatható kukorica megjelenése.