Talán azért is volt ez így sokáig, mert egyébként sem kedvelem a panírozást, borzasztóan untat, hogy hosszú percekig csak forgatom és sütöm az ételt, ráadásul mindvégig ott kell állnom a forró tűzhely mellett. Mostanáig!
Rájöttem, hogy a bundába csomagolt zöldségek tényleg megérik a fáradozást, mert frissen valami elképesztően finomak, otthon megsütve teljesen más, mint a menzák agyonhasznált sütőolajában áztatott utánzatok. Cukkinit, tököt, de még padlizsánt is lehet kisütni, a lényeg, hogy legalább egycentis vastagságú szeleteket vágjunk, illetve a magas víztartalmú növényt sózzuk le sütés előtt, mert így kinyerhetjük belőle a víz jelentős részét, ergo könnyebben megy majd a sütés is.
Karfiolt, brokkolit, gombát is nyugodt szívvel választhatunk, ezek viszonylag népszerű, hagyományos ételek is, melyeket nemcsak a vegák esznek meg. A sima sütés kevés lenne nekik, pár perces blansírozással könnyítsük és gyorsítsuk meg a folyamatot, így már biztosan megsülnek a serpenyőben.
Miben süssük? Jobbára napraforgóolajban szokták, de a sokféle vélemény és a zsírban sütés reinkarnációja után azt javaslom, mindenki abban, amit szeret: az viszont tagadhatatlan, hogy a zsírban sült ételnek sokkal finomabb lesz az íze. Semmiképp se hevítsük agyon az olajat vagy a zsírt, közepes hőmérséklettel járunk a legjobban, mert a zöldségek megégnek.
Még több bundázott zöldség receptje >>
A bundába pakolhatunk diót, mandulát, sőt a hagyományos összetevők egy része is kiváltható velük. Szószok jöhetnek melléjük, a nagy klasszikus persze a tartár – nagyon nyári étel ez, nálam hétvégén biztosan lesz baráti vacsora belőle!
