Persze azért egyre jobb a tésztahelyzet, viszont a SeriousEats tésztakommandójának segítségével gyorsan elmagyarázzuk, melyek azok a tésztafőzéssel kapcsolatos főbűnök, melyeket sosem szabad elkövetni!
Olaj a főzővízbe
Egy szóval élve: felesleges. Mégpedig nagyon! Kárba vész az olaj, amely egyébként a szószunkat is gazdagíthatná, tehát meg is ehetnénk. Lehet, valaki felkiált, hogy de hát az olaj segít, hogy a tészta ne ragadjon össze. Arra könnyen van megoldás: kavarjuk meg! Ez utóbbira még visszatérünk.
Eltörjük a hosszú száraztésztát
Ez egyszerűen szentségtörés. A tésztaformáknak lelke van, ezt bármely olasz megerősíti nekünk. Ha kisebb, rövidebb tésztára vágyunk, egyszerűen főzzünk kisebbet. Ha nem elég nagy az edényünk, várjunk egy fél percet, bele lehet azt keverni a lábosba. Türelem!
Leszűrjük és átmossuk a tésztát
Újfent, szentségtörés. Ha ilyen videókat látok, mindig eszembe jut a házinénim, akinél Rómában laktam 2009 nyarán. Anna felsikítana fájdalmában, ha ezt látna. Lehet, sokak számára logikusnak tűnik, hogy hideg vizet zúdítsanak a tésztára, de nem szabad! Gondoljunk csak bele, így odavész az aranyat érő keményítős víz, ami akár a szószban is végezhetné. Másrészt, odalesz a ragacsos külseje, amire tapadna a szósz, amit ráöntünk.
Ha felhasználjuk a főzővizet, rakjunk belőle félre, a tésztát meg frissibe készítsük el, aztán faljuk be boldogan!
A szósz az üres tésztahegy tetején csücsül
Az világos, hogy az olaj és a víz nincsenek jóban, de a tészta és a szósz annál inkább. Ráadásul a két felet a konyhában kell összeadni, tálalásnál sem szép látvány, ha céltalanul egymáson hevernek. A tésztaétel diadala akkor következik be, ha minden egyes tésztadarabot pont kellemes mennyiségű szósz borít.
A friss-száraz tészta konfliktus
Újabb tévhit: a friss tészta nem egyenlő a minőséggel és nem jobb a száraztésztánál. Maradjunk annyiban, hogy MÁSOK. Más szószok illenek a kettőhöz, más szerepet töltenek be. Ráadásul, ha hozzá nem értő kezek készítik a friss tésztát, akkor több mint valószínű, hogy rosszabb minőséget kapunk, mintha a megszokott száraztésztánkhoz nyúlnánk.
Ettől függetlenül a friss tészta is isteni, plusz jó móka elkészíteni. De véletlenül sem több vagy jobb, mint a száraz testvére.
Túlfőzzük a tésztát
A túlfőtt tészta messziről felismerhető: a színe nem az igazi, látszik, hogy túl sok vizet szívott fel, pufi és már attól szétmállik, hogy ránézünk. Ha ezt tapasztaljuk, baj van! Ne főzzük túl a tésztánkat, tartsuk be a javallott főzési időtartamot. Ha nem szeretjük az al dente állapotot, az sem baj, akkor főzzük kicsit tovább (még ha ezt egy olasz fel is róná nekünk), de szétfőtt tésztát senki sem érdemel.
Nem főzzük meg eléggé a tésztát
Aztán ott van a ló másik oldala, az alulfőzés. Na ez már igazi főbűn. Sokszor ez látszik is, de egyszerűen elkerülhető. Vegyünk ki pár tésztát és ellenőrizzük, nyomjuk szét az ujjunkkal vagy kóstoljuk meg. Ne ez rontsa el az étkezés örömét.
Bolti reszelt sajtot szórunk rá
A bolti, előre reszelt sajt általában régi és íztelen vagy régi, íztelen és tele van fűrészporral. Nem vicc, csak meg kell kóstolni.
A borshoz hasonlóan az olyan kemény sajtok, mint a Parmigiano-Reggiano és a Grana Padano elvesztik az ízük nagy részét, ha túl korán lereszeljük őket. Nem éri meg ezen spórolni kényelemből, akkor már jobb sajt nélkül enni a tésztaételünket. Egyébként ár-érték arányban sem éri meg, mert mivel egy feldolgozott, kényelmi termékről van szó, ezért a kiló ára drágábbra jön ki, mintha vennék egy kisebb darab, de minőségi sajtdarabot.
Túl sok szósszal öntjük nyakon
A szósz kardinális pontja a fogásnak, mégis, ha túl sokat használunk belőle, egyfajta identitásválságot idézünk elő. A szósz lényege, hogy épp annyi kerüljön a tésztára, hogy egységesen bevonja a tésztát. Úgymond öltöztessük fel a szósszal a tésztát, ne fojtsuk meg benne. Az olasz definíciók is a segítségünkre sietnek: adott a pastasciutta (azaz száraztészta), amely a szimpla tésztaételeket jelenti, nem a száraztésztát. Mindez értelmet nyer a másik két csoport, a pasta in brodo (levesben főtt tészták) és pasta al forno (sütőben sült tészták) ismeretében.
Nem kavarjuk meg a tésztát főzés közben
Igen, vannak, akik beledobják a tésztát a főzővízbe, majd elsétálnak. Öreg hiba! Naná, hogy magára veszik a tésztadarabok, és sértődöttségükben összefőnek a mellettük várakozó társaikkal.
Nem-nem, ez így nincs rendjén. Egyszer-kétszer igenis kavarjuk meg a tésztahalmot, hogy rendesen átfőjön minden tésztapéldány. Ahogy az elején is elmondtuk, erre sem az olaj jelenti a megoldást, hanem a gondoskodó, odafigyelő főzés.
Ne kövessük el ezeket a hibákat, szeressük a tésztákat!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Ezek a praktikák is érdekelhetnek: