Életmód 2020.11.30.

Így szerettem bele a mozgásba a karantén alatt

Liptai Lilla

Ez a helyzet megtanított arra, hogy a mozgás nemcsak kínlódást, hanem rengeteg örömet is tud okozni.

Mikor kiderült, hogy otthon kell maradnunk a koronavírus miatt, teljesen kiakadtam. Mégis mit fogok csinálni 20 négyzetméteren, egyedül? Biztos voltam benne, hogy bekattanok, és mély depresszióba esek majd, de persze attól is tartottam, hogy meghízom és ellustulok a bezártság miatt. Sajnos én (is) szeretek unalmamban enni, ezért próbáltam a szabadidőmet edzéssel kitölteni.

Muszájból szerettem meg

Eddig is edzegettem, de mindig csak azért, mert muszáj volt, vagy hogy ehessek még egy kanál nutellát. A karantén első pár hetében hasonlóan álltam neki a dolognak, nem igazán élveztem. Úgy voltam vele, hogy mindenki erről posztol a közösségi médiában, ciki lenne, ha én nem sportolnék. Tudom, hogy nagyon hülye felfogás, de a kezdetekben tényleg így éreztem. Magamra erőltettem az edzést, és minden perce egy igazi kínszenvedés volt.

via GIPHY

A fordulópont: a futás

Azt hiszem, akkor jött a fordulópont, amikor 2 hétre teljesen abbahagytam a tornát, és akkor nagyon megéreztem a hiányát. Délutánonként unatkoztam, sokkal többet ettem, emiatt a mérleg mutatója is feljebb kúszott, ami miatt csak még jobban befordultam. Úgy döntöttem, újra edzeni kezdek, de változtatok egy kicsit, és a szokásos ugribugris edzések helyett futni kezdek. Már az hatalmas felüdülést jelentett, hogy kimehetek a lakásból, addig ugyanis nem nagyon jártam ki.

Ez is kapcsolódik:

Nehezedre esik a futás? Tanuld újra!

Ahogy megtettem a Duna-parton az első lépéseket, éreztem, hogy ez az én sportom. Korábban is futottam már, de addig csak edzőteremben, az pedig össze sem hasonlítható a szabadtéri változatával. Minden egyes lépéssel éreztem, hogy egy hatalmas kő esik le a vállamról. Annyira feltöltött, hogy este még egy 20 perces jógaórát is lenyomtam.

Teljes szerelem

Másnap megint kimentem, de ekkor már felkészültem, és egy okosórát, egy új Huawei Watch GT 2-őt is felvettem, hogy tudjam mérni a teljesítményem. Szinte megrészegített, amit kijelzőn láttam: 4kilométer! Ez akkora erőt adott, hogy másnap elővettem a régi edzésvideóimat. Kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg „átszakadt a gát”?

És a válasz: határozottan igen! Egyszerűen elkezdtem élvezni a mozgást. Persze így is minden egyes percet megszenvedem, de közben már nem arra gondolok, legyen már vége, hanem arra, milyen jó, hogy épül az izom, és formálódik a testem.

Hogyan tovább?

Nagyon hálás vagyok a karanténnak, hiszen ha nincs, valószínűleg maradtam volna az a lány, aki néha lejárogat az edzőterembe, és elbohóckodik. Mostanra azonban sokkal tudatosabb vagyok, és igyekszem megismerni és feszegetni a testem határait. Rájöttem, hogy kellenek a kihívások és a célok, hogy számomra élvezhető legyen a mozgás. Azt is meg kellett tanulnom, hogy ezeknek a céloknak viszont reálisnak kell lenniük, hiszen eddig gyakran teljesíthetetlen követelményeket állítottam magam elé, úgy pedig, szerintem, nem működik a dolog.