Tapasztó Orsi nyíltan beszél arról, hogy ő egy örökbefogadott kisfiú anyukája. Bár a kisfiával könnyen, problémamentesen indult a kapcsolata, mégis hónapok kellettek ahhoz, hogy igazán anyukának érezze magát. A #nofilter című műsorban Köböl Anita Orsival és a Vára Várt Alapítvány két dolgozójával, Pálinkás Évával és Lukács Rékával beszélgetett.

Tapasztó Orsi, a @nemakarokbeleszólni lányok egyik oszlopos tagja, közösségi felületein rendszeresen kampányol az örökbefogadás elfogadása mellett, és igyekszik lerántani a leplet a tabukról. Most még mélyebben mesél megpróbáltatásokról, kihívásokról, hogy milyen örökbefogadó szülőnek lenni, milyen traumákkal kell a családnak hosszú távon megküzdeni, és miért nem szabad titkolni a gyerek előtt, hogy mi a családtörténet.

„Nyíltan kezeljük az örökbefogadás témáját, nem titkoljuk a gyermekünk előtt, az első pillanattól ezt kommunikáljuk. Úgy gondolom, hogy nem is szabad másképp, hiszen ő háromévesen került hozzánk, már voltak emlékei az előző időszakról. Ám azzal együtt, hogy nagyon sok mindenre emlékszik, gyönyörűen elkezd hasítani: úgy érzi, hogy a múlttal nem akar foglalkozni. Ez egy pszichológiai folyamat: lehasítom, mert fáj. Ezt nekünk nem szabad hagyni. Ugyanis, ha hagyjuk, akkor egy idő után megfeledkezik róla, tudatos szinten nem lesz a fejében, viszont az a három év megtörtént nélkülünk, és idővel visszacsaphat, mert nincs feldolgozva. Ha például az iskolában elkezdenék bántani ezzel, az lenne a trauma. Nem pedig az, hogy beszélünk róla, és a valóság része az életünknek. Ezért ő szokta kérdezni, hogy ő egy másik néni pocakjában volt? És a legnagyobb természetességgel mesélek neki erről. Az a lényeg, hogy ő ezt természetesen kezelje” – mondja Tapasztó Orsi a #nofilter – Nők, filter nélkül Köböl Anitával című műsor legújabb adásában.

Mint minden örökbefogadás előtt álló párnak, Orsiéknak is hosszú procedúrán kellett végigmenniük, majd várakozni a gyermekükre. Ez idő alatt Orsi úgy gondolta, hogy az örökbefogadás után azonnal jön a hatalmas, vulkánszerű, kitörő anyaságérzés, de nem jött…

„Én kb. annyi idő alatt váltam anyává, mint egy terhesség. Nagyon lassan elkezdett bekúszni a lelkembe és a személyiségembe beépülni az anyaság érzése, nagyjából 6-9 hónap kellett hozzá. Persze nem arról van szó, hogy nem szerettem az örökbefogadott gyermekem, mert az első pillanattól imádtam, de az igazi mély érzések hónapokkal később alakultak ki. Akkor éreztem azt, hogy megérkeztem, onnantól egy egyensúlyi állapotot értem el. A férjemnek azonban nem voltak kérdései. Megérkezett hozzánk a kisfiunk, ő beleállt, és tette a dolgát. Sokkal hamarabb lett apuka, mint én anyuka. Ő volt mellettünk a szikla” – meséli Tapasztó Orsi.

Ismerd meg Orsiék történetét! A #nofilter – Nők, filter nélkül meghallgatható szerdánként 19 órakor a Spirit FM-en, bővített változatban pedig megtekinthető Köböl Anita Youtube-csatornáján.