Ha tél, akkor hideg, ha hideg akkor disznótoros. Legtöbbünknek volt már valami feledni való, avagy éppen emlékezetes, esetleg vicces élménye disznóvágással kapcsolatban. A disznótoros ételek elég megosztóak. Vannak olyanok, akik ínycsiklandozónak tartják az ekkor készült ételek bármelyikét, és akadnak persze olyanok is, akiket kiráz a hideg a hagymás vér gondolatától is - és akkor még nem is ez a legdurvább étel, amit disznóból lehet készíteni.
Hat lelkes szerkesztőségi tag körbeülte az asztalt, és megkóstolt pár olyan sertésből készült fogást, amiket valljuk be, nem minden este fogyasztunk el vacsorára.
Íme az ételek, amiket a szánkba vettünk:
1. Sertésnyelv aszpikban
Ha elengedjük azt a tényt, hogy ezzel a testrésszel egy állat valaha a földet nyalogatta - legjobb esetben csak a földet - akkor a nyelv, mint hús, nagyon is elfogadható. Csupa izom, és még az ízével sincsen nagy gond. Az általunk kóstolt verzióban az volt a truváj, hogy a nyelvszeletkéket egy tortazselére emlékeztető aszpik tartotta össze... Voltak közöttünk olyanok, akiknek bejött!
2. Disznósajt
Ez az étel már egy keményebb versenyző volt. A disznósajta disznónak azon részeiből készül, amelyek, kollégám elmondásra szerint: ,,Sehova se kellenek!". Bőrke, szalonnadarabok, fejhús, pörcök, porcogók, cupákok... Ennél az ételnél sokan veszítettük el a disznóságokba vetett hitünket annak ellenére, hogy szinte minden húspultban kapni, sokaknak mégsem lett a kedvence.
3. Szalontüdő zsemlegombóccal
A szalontüdő, más néven savanyú tüdő a sertés szívének és tüdejének felhasználásával készülő, savanykás ízű étel. A szívet még csak-csak megértem, na de a tüdő? Az állaga gumis rágós, kicsit hasonlít a májra, de voltak köztünk olyanok is, akiket gombára emlékeztetett ez az étel. Nem volt rossz, de lehet hogy csak azért csúszott le, mert zsemlegombócot is kaptunk hozzá.
4. Rántott disznófül
A disznófülnél többen is elvéreztünk. Hogyan is jut eszébe az embereknek ilyesmit enni? Persze érthető, hogy elődeink korában, de akár még most is szempont az, hogy minden ehető részt együnk meg. Ami pedig ránézésre nem tetszik, azt panírozzuk be jól és süssük ki olajban. Ennél ez ételnél is ez történt, a panír isteni volt, a kacskaringós fülecske már nem annyira.
Összességében jól éreztük magunkat, de nem mondhatnám, hogy minden nap meg tudnám enni ezeket az ételeket. Voltak közöttünk viszont olyanok, akik simán el tudnák képzelni, hogy minden nap disznófület vacsoráznak.