Mostanában divatja van mindennek, ami retro, szeretjük újra felfedezni a régi dolgok iránt táplált szeretetünket. Ez a trend pedig a gasztronómia és a főzés világát sem hagyta ki: hajlamosak vagyunk többször elővenni olyan recepteket, amelyekért régen, gyerekként teljesen odavoltunk. És mit szeret a legjobban egy kisgyerek, ha nem az édességeket? Ezek a retro desszertek talán nem is mentek ki annyira a divatból, esetleg csak egy kicsit megkoptak az idők során. Poroljuk le őket, készítsük el újra gyermekkori kedvenceinket saját gyermekeinknek, magunknak, bárkinek. Hiszen a retro desszerteknél tényleg nincsen jobb a világon!
A madártej, a tejbegríz és a hitlerszalonna legalább akkora örömöt okoztak gyerekkorunkban, mint egy kisdobos kitüntetés – vagy még nagyobbat. Gyerekkorunk nosztalgikus édességei közé olyan klasszikusok tartoznak, amiket még ma is szívesen kanalazunk. Neked melyik a kedvenced?
Madártej
Ha a rendszerváltás előtt voltál gyerek, a madártej egészen biztos a kedvenc édességeid dobogós helyezettje. A madártejet jénai tálban szervírozták a dolgos háziasszonyok, ami csak még jobban beindította a nyálelválasztásunkat.
A krémes édesség kanalazásra csábított az átlátszó üvegtálban, a tetején úszó hófehér tojáshab pedig mennyei bájt kölcsönzött neki.
A tejből és tojásból készült édességet már a 18. században is ismerték számos országban, a neve pedig egy rendkívül finom képzeletbeli ételt jelölt. Mivel sok tojás kellett hozzá, a képzeletünket nem váltotta túl sűrűn valóra édesanyánk, ha takarékoskodni kellett, de amikor megéreztük az édes, vaníliás illatot, még a búgócsigát is eldobtuk, és rohantunk a konyhába.
Tejbegríz
A tejbepapi, tejbedara, avagy a tejbegríz igazi retro desszert a puding előtti időkből. Az illat, ahogy a melegedő tej és búzadara krémes elegye körbelengi a lakást, még ma is nosztalgikus emlékeket idéz fel bennünk. A tejbepapit azért is szerettük, mert ha édességre fájt a fogunk, percek alatt a tányérunkra kerülhetett a gőzölgő desszert.
Mielőtt a lábasból a tányérba öntöttük, cukrot és fahéjat, vagy kakaóport szórtunk a tányér aljára, rákanalaztuk a tejbedarát, majd a tetején is megismételtük ugyanezt a műveletet. Az olvadt cukros-fahéjas máz igazi kulináris élvezetté tette a tejbedarát, aminél kevés jobb dolog létezik a Földön!
Hitlerszalonna
Ugyan a szeletelhető lekvár buktában volt a legfinomabb, de gyerekkorunkban magában is teljes értékű desszertnek gondoltuk. Éppen ezért, nem egyszer fordult elő, hogy amire nagymama süteménybe töltötte volna, már csak a hitlerszalonna hűlt helyét találta a hungarocell tálcán.
A rettentő édes lekvárt fehér kenyérre téve, szeletelve ettük, vagy egyszerűen csak a maga naturális valójában falatoztuk.
A szilárd állagú gyümölcslekvárt valójában a 2. világháború német vegyész-kémikusainak köszönhetjük, akik az ínséges időkben kísérletezték ki ezt az örökbecsű lekvárt, amit ma, mint egy régi jó ismerőst, sütésálló lekvár néven üdvözölhetünk.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Petrás Gabriella
Még több noszatlgiázni hívó, retro tartalom: