Kisebb koromban soha nem értettem, mi az a kontinentális reggeli. Oké, vaj, dzsem, méz, pirítós, ha valami drágább szállodában van az ember, akkor mindenféle müzlik, meg narancslé, de hogy ez mitől kontinentális, azt soha nem értettem. Egészen addig a pontig, amíg nem találkoztam az angol reggeli fogalmával, akkor azonnal kitisztult a kép. Az angol reggeli - ami ugye, sziget lévén már nem tartozik a kontinenshez - ugyanis szöges ellentéte a laza pirítósból, lekvárból, péksütiből álló, alapvetően könnyű kontinentális reggelinek.
Az angol reggeli annyira durva, hogy én csak azon csodálkozom, hogy nem mi találtuk ki. Külföldi ismerőseimet szeretem azzal sokkolni, hogy a tradicionális magyar reggeli pálinka és szalonna, jó csípős paprikával - de azt hiszem, hogy még ez a kombináció sem rúghat labdába a vidéki angol früstükkel. Mert hogy jut eszébe valakinek sült babot, sült sonkát, sült zöldségeket, tócsni-jellegűhash brown-t tükörtojást és pirított gombát, grillezett paradicsomot felszolgálni napindítóként? Ráadásul, az itt felsorolt sor csak egy szerény alap, van, ahol még fűszeres vesével, és véres hurkával is kiegészítik. És ha még azt is hozzáteszem, hogy ezt igazság szerint még megelőzi egy jó pohár frissen facsart narancslé, majd némi zabkása, utána füstölt halak, végül pedig lekváros pirítós, akkor szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezt kissé túlzásnak véli.
Ez a hatalmas, egész napra - vagy egész hétre - lendületet adó étel népszerűsége Viktória királynő korába volt a tetőfokán. Mondjuk ad némi magyarázatot arra, hogy őfensége miért volt akkora, amekkora. Britanniában is létezett a dzsentri réteg - kissé kevésbé van rossz reputációjuk, mint a magyar dzsentrinek, de ez mellékes - vidéki, jómódú, vadászó, bálozó, kutyatenyésztő életmódot élő emberek voltak - amolyan Agatha Christhie hősök. A dzsentriséghez sok minden tartozott, többek között a vendégfogadás szeretete - egy dzsentri bármikor szívesen vendégül látott akárhány rokont, akármennyi időre. De mivel ebben a rétegben is volt egy löket csekonics báró, a bőkezűen felszolgált étel itt is a jómódot jelentette. Tehát minél jobban cifrázzuk, annál inkább híre megy a vidéken, mekkora a vagyon. Nos, én nem szeretném játszani az agyamat, nem is hoztam el az egész menüsort, "csak" a főfogást. A bacon, kolbász, tojás, bab, paradicsom és gomba nagyjából kötelező, de a kenyeret például nyugodtan cserélhetitek krumplira, és egye fene, ha kedvetek van, rittyentsetek mellé egy kis vesét vagy hurkát.
