Sztárkonyha 2020.11.30.

Oszvald Marikával főztünk

Dávid

A méltán híres Jászai Mari-díjas szubrettet valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Végtelenül pozitív személyiségével mindannyiunkat elvarázsolt, az eddigi talán legvidámabb sütés-főzésben volt részünk!

Oszvald Marikát több évtizedes karrierje során olyan darabokban láthattuk, mint a Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Mágnás Miska vagy a Csókos asszony. Az operett világába született, hiszen szülei mindketten az Operettszínház elismert művészei voltak. Nem volt meglepő, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakára felvételt nyert, majd az Operettszínházhoz szerződött, amelynek azóta is oszlopos tagja. Igazi energiabomba, akivel a fiatalok is nehezen tartják a lépést, mindemellett olyan pozitív életszeretet árad belőle, amelyet sokan megirigyelhetnénk!

Köztudott, hogy a szüleid mindketten az Operettszínház elismert művészei voltak. Ebből következően predesztinálva volt a te sorsod is?

Igen, abszolút! Genetikailag is úgy voltam felépítve, hogy nagyon érzékenyen hatott rám ez a közeg. Belsőséges családi harmóniában éltünk és szembesültem a színház kulissza mögötti világával is, ami nagyon nagy hasznomra vált később, pályám kezdetén. Beleláttam ebbe a dologba, így tudtam, hogy nagyon sokat számít a szorgalom, a kitartás, a kritika elviselése. Fel voltam készítve mindezekre, így semmi meglepetés nem ért már. Persze mindezek mellett kellett hozzá tehetség is. Alapvetően jó helyre születtem. Szokták mondani, hogy a gyermek születése előtt elhatározza, hogy hova akar menni, melyik családba. Hát akkor jót választottam!

Régóta vagy sikerese a szakmádban. Nemcsak a közönség kedvence vagy, hanem a szakma is elismer téged.

Rengeteg szeretetet kapok. Ezért van, hogy soha nem adom fel. Mindig hajtok előre, mert nem szeretnék csalódást okozni. Még a mai napig is a szemem előtt lebegnek a szüleim, hogy nekik bizonyítsak azért a sok jóért, amit kaptam tőlük.

Mit gondolsz, mi lehet a sikerednek a kulcsa?

Alapvetően jó pályát választottam. Annak idején kacérkodtam az operaénekléssel, aztán nagyon jól döntöttem, hogy az operett mellett tettem le a voksomat, mert az ének, a tánc és a próza hármas egysége engem minden szempontból kielégít. Alkatilag nagyon különleges az egyéniségem: nem vagyok kategorizálható egy átlagos színésznővel. Pici vagyok, duci vagyok, jókedvű vagyok és ez mind megfelel a szubrett kritériumainak. Ennek következtében szinte saját magamat kell prezentálnom a színpadon.

Mi volt a legkedvesebb szereped?

Egyet nehéz lenne választani, de nagyon szerettem a Mágnást, a Csókos asszonyt vagy a Cirkusz hercegnőt, de számtalan szerepet fel tudnék sorolni. Az az igazság, hogy csupa jó szerepet játszottam. Soha nem volt szerepálmom és soha nem volt olyan, hogy valamit nagyon el akartam volna játszani. A mai napig úgy vagyok vele, hogy nincs bennem olyan, hogy ezt szeretném vagy azt szeretném játszani, mert nem akarom magamat megítélni. Szeretem, ha mások ítélnek meg, mások bíznak meg feladattal és annak kell eleget tennem. Nagyon alázatosnak kell lenni ezen a pályán, ami nem egyenrangú a szolgalelkűséggel.

Van még előtted szakmai kihívás?

Minden! Úgy érzem, hogy mindenre képes vagyok! Az más dolog, hogy engem megtalál-e az a feladat, vagy engem felkérnek-e arra feladatra. Ha nem kérnek fel, akkor sem vagyok boldogtalan. Mindig úgy érzem jól magam, ahogy vagyok. Nincsenek vágyaim, annak örülök, ami aznap történik.

A mentalitásodból tudjuk, hogy nagyon pörgős és pozitív személyiség vagy. A negatív dolgokat is próbálod pozitívan megélni?

Igen, de ezt tudatosítom magamban! Minden érzelmi dolog fejleszthető az emberben és észrevettem, hogy jót tesz, ha az ember így gondolkodik. Sokat filozofálok, próbálom használni az eszemet és az élet dolgain elgondolkodni. Szemlélődő vagyok és figyelek másokat. Mindebből alakult ki az, hogy a létezés a legnagyobb adomány az életben. Ha ezért nem vagyunk hálásak és nem úgy fogjuk fel, hogy milyen csodálatos dolog, akkor az alapokkal nem vagyunk tisztában. Mindig örülök, hogy járda van az utcán és fel vannak festve az útjelzések és tudom, hogy nem jöhetnek velem szemben. Az apró dolgoknak kell örülni.

Az állandó pörgés mellett hogyan szoktál kikapcsolódni?

Túlvészelem azt az időt, amikor nagyon fáradt vagyok és próbálom a szellemiségemmel az energiámat pótolni. Amikor pedig vagy egyik is időm, akkor pihenek, mint az őrült! A mi pályánk nagyon igénybe veszi az idegeket, sok stressz éri az embert. A gödöllői kertem arra való, hogy ebből a miliőből kikapcsol egy másfajta világba, ami a természet és nyugalom világa. Itt higgadok le, de ezt is leginkább aktív pihenéssel töltöm.

Úton idefelé említetted, hogy műveled a konyhakertedet Gödöllőn.

Igen, sajnos nem jó a föld, igazság szerint nem jól terem. Mégis elég nagy a telek és van bennem egyfajta kényszer a termesztésre, bár semmi értelme nincs. Minden évben elhatározom, hogy nem ültetek újra, mert sokat kell locsolni, kapálni és rengeteg munka, így csak virágot fogok ültetni. Miután ezt elhatároztam, rá két órára már ástam is fel a földet és ültettem el a hagymát meg a répát, mert ez olyan jó érzés, hogy van ott valami! Hála istennek, nem a megélhetés miatt termelek, ez egy hobbi.

Láthattunk már az egyik kereskedelmi televízió főzős műsorában is, és nagyon jól teljesítettél. Látszott, hogy nem először van fakanál a kezedben.

Igen, szoktam főzni, bár nem rendszeresen, mert a családomban mások főznek. De amikor bulit csinálok vagy a kollégák jönnek, olyankor őrült módon behozom a lemaradást. Nyolc fogás, dínomdánom és minden. Nem vagyok egy nagyon jó szakács, de minden szokott sikerülni.

Van valamilyen Oszvald Marika-specialitás?

A dödölle, amit mindig kérnek is. Ez önmagában vagy pörkölthöz is nagyon jó. Na, meg a thai kaja! Ezt a lányomtól tanultam, mert ő nagyon fantáziadúsan és pillanatok alatt főz.

A mostani közös főzésünkből is kiderült, hogy nálad a konyhában is állandó a pörgés. Akár azt is el tudom képzelni, hogy otthon még dalra is fakadsz közben.

Igen, jókedvűen szoktam főzni. Sajnos kapkodva főzök, de tudok úrrá lenni rajta. Ha elhatározom, akkor tudok nagyon fegyelmezett is lenni. Anyukám sajnos nagyon hamar meghalt, apukám újra nősült és egy tündéri nőt vett el, aki nagyon precíz. 30 éve tőle nagyon sok mindent tanultam, mert ő mikroszkopikus pontossággal vagdos fel mindent és nála minden tökéletes és nincs olyan, hogy úszik a konyha. A szeleburdi szélsőségemet, ha koncentrálok, akkor kordában tudom tartani.

Amit talán a legtöbben irigyelnek tőled, az a mélyről fakadó fiatalságod, ami láthatóan sugárzik belőled.

Mostanában már annyian mondták ezt nekem, ezért el is gondolkodtam rajta, hogy ennek mi lehet az oka. A test az megöregszik, nem tudsz vele mit csinálni, de a lelked, ha töretlen, ha sérülésmentes és ha a szellemiséged friss, akkor ez a kettő háttérbe tudja szorítani a testi öregséget. Minden hozzáállás kérdése. Mindemellett a neveltetésben mindig a tisztesség és a becsületesség volt a meghatározó. Természetesen nem mondom, hogy én annak idején nem csináltam semmi rosszat, de ha így is volt, olyankor mindig elbeszélgettek velem, hogy amit tettem, az miért nem volt helyes. Nem volt félrebeszélés, ha én egyenes voltam, akkor nem volt balhé. Ha valami rosszat vagy kínosat csinálsz az életben, az nem olyan, hogy egyszer csak elmúlik, hanem mind cipeled a hátadon. Igyekeztem az ilyen dolgokat elkerülni, ha mégis hibáztam, akkor elismertem és bocsánatot kértem. Sajnos ez emberek nehezen mondják azt, hogy „ne haragudj”. Nem leplezem, ha rosszat csinálok, hanem megtisztulok. Ettől tud friss maradni az ember lelke.

Marika egy háromfogásos ebédet főzött nekünk. Előételnek egy könnyű eperkrémlevest, ami ebben a tavaszi hőségben nagyon jól esett! Ezután következett a mustáros csirkemell roston sütve, tejszínes rakott burgonyával. Tökéletesen zárta a sort a csokitorta karamelles mogyoróval, ami vaníliafagyival tálalva igazi csúcsdesszert!

Oszvald Marika menüje: