Vajon milyen különlegességekkel találkozik az a vándor, aki ellátogat a távoli Új-Zélandra? Megmutatjuk!

Melegíts fel köveket tűzzel, tekerj be levelekbe zöldséget és húsokat, tedd egy nagy kosárba, takard le, és várj néhány órát. Már az ősi polinéz törzsek is ezzel a módszerrel készítették el az ételüket, ami nem volt más, mint édesburgonya, és hatalmas bárányhús darabok.

Nagyon vicces, de annál finomabb és népszerűbb nemzeti eledel. Vaníliás jégkrém, mézes karamellel, vagy gombócban, vagy dobozban. Imádják karácsonykor – ami náluk természetesen nyáron van!

Sajnos igen, ezt a pörköltet is nagyon szeretik, ami oposszumhúsból, jó sok szaftból, krumpliból és hagymából áll.

Az új-zélandiak imádják a tenger gyümölcseit, így nem meglepő, hogy a tengeri sünt is. A Kina a tengeri süni új-zélandi neve, ami évszázadok óta szerepel a tradicionális ételek között.

A kiwi nem csak a madár és a gyümölcs, hanem az új-zélandiakat is így hívják. A lágy tésztába általában darált hús töltenek, majd a külsejét ropogósra sütik. Hasábburgonyával és jó sok, házi paradicsomszósszal tálalják.

Az általában kiwivel, passiógyümölccsel és eperrel borított sütemény sokkal, de sokkal finomabb a sima habcsókoknál, többek között a kukoricalisztnek köszönhető ropogós külseje, és a mályvacukor-szerű belseje miatt. Leggyakrabban az ünnepek környékén szokták felszolgálni, de ma már az egész világban nagyon népszerű édesség.

Kicsi halak, tojásfehérjében megsütve – lényegében egy ropogós omlett lesz a vége. Salátával, citrommal, tartármártással, egy vérbeli helyi finomság.

Te melyiket próbálnád ki?