Ha a kamrában alig árválkodik valami, a hűtő kong az ürességtől, nem túl sok ötlet marad, mit lehet összeütni pár konzervből, melyek talán még ott panganak a polcokon… olajos hal, nekem csak annyi maradt meg, hogy az oviban margarinos kenyérre adagolva, citrommal lecsurgatva kaptuk, s nem fogom tagadni, a mai napig imádom, ha vajas kenyérre kenve ehetem.
Szóval az oviban tapasztaltakon túl rájöttem később, hogy egy csomó tésztás ételbe is felhasználhatom ezeket a nagyon kompakt alapanyagokat, tényleg bármilyen fűszerrel, zöldséggel összedobhatom, ízlés kérdése az egész. A legegyszerűbb pirítósra kenni bármilyen halkrémet, ezzel a hirtelen beállító barátokat is jóllakathatom, ha akarom: tonhalból a legjobb szerintem. Paradicsomosan vagy majonézzel (ebből érdemes jobb minőségűt venni), petrezselyemmel, korianderrel (ugye régi kedvencem), netán kevés olajjal könnyítve a textúrán, tényleg ötperces művelet.
A tonhal mára a konzervgyártás egyik topterméke, a nagyon olcsó változatokkal viszont vigyázz, mert a gyanúsan alacsony ár ebben az esetben silány minőséget is takar sokszor. A heringet tésztákhoz szintén használhatjuk, akár egyben is megsüthetjük: a citrom és a tárkony jó barátunk ezekben az esetekben. A szardíniából paszta, azaz szardellapaszta is készül a mediterrán vidékeken, szerencsére a kapribogyó ma már nálunk is simán hozzáférhető, így jó minőségű, eredetmegjelölésű olívaolaj segítségével gond nélkül összedobható.
Tipp
Sokan nem eszik amúgy a halakat, de így, ételbe csempészve talán még ők is könnyebben “elviselik”. A lényeg, hogy mindig öntsd le róla az olajat, fölöslegesen ne terheld plusz kalóriákkal az ételt, ráadásul olajban elúsztatni sem lenne jó az alapanyagokat.
Egyébként pedig ha valami puccosabbnak látszó ételt kellene kitalálni pár doboz olajos halból, akkor a rakottas most is jó opciónak tűnik: burgonyaszeletek tejszínes, halas szósszal nyakonöntve, újra burgonya, újra tejszín és tetejére esetleg sajt és sok-sok zöldfűszer.