A Nosalty, mint gasztrooldal nagyon sok mindenről szól: gusztusos ételekről, szép fotókról, néha formabontó, néha jól megszokott receptekről, érdekes cikkekről. De mindez mit sem érne, ha nem lenne mellé egy népes, sokszínű olvasói közösségünk. Azaz ti. Épp ezért indítottuk útjára legújabb cikksorozatunkat, a Nosalty Főzőklubot: hogy adjunk egy kis teret nektek is a bemutatkozásra. Az elkövetkező hónapokban rövid interjúkat olvashattok majd közösségünk tagjaival, akik minket, szerkesztőket is motiválnak aktivitásukkal és kreativitásukkal. Motiválódjunk hát együtt, fogadjátok sok szeretettel a Főzőklub első bemutatkozoját, Takács Krisztit!
Hogyan, mikor és miért kezdtél el főzni?
Nagyjából mióta az eszemet tudom, főztem! Először persze 4-5 évesen még csak játék volt az egész, azonban ez gyorsan megváltozott, amikor már elég idős lettem hozzá, hogy besegítsek mamámnak is.
Az Ő szeretetnyelve egyértelműen a főzésen keresztül szólalt meg, a gondoskodás, a törődés mindig szorosan kapcsolódott hozzá.
Mindezt már gyerekként is olyan értéknek tartottam, amit érdemes megőrizni és továbbvinni akkor is, amikor Ő már sajnos nem lehet közöttünk. A konyhában a mai napig bennem él.
Mi vitt rá arra, hogy megoszd a recepteket a Nosalty oldalán?
Amikor elkezdtem a receptjeimet posztolni az Instán, még egyáltalán nem gondoltam rá, hogy igazi gasztroblogger legyek. A Nosalty tökéletes felület volt, ahol kipróbálhattam magam, megoszthattam a képeimet, a recepteket. Kezdetben nagyon tartottam a negatív kommentektől, ezért nagyon tetszett, hogy a Nosaltyn helye van a hobbiszakácsoknak, egy elfogadó, nyitott és barátságos weboldalon.
Mi jellemez téged, a főztödet, a receptjeidet?
Mindig is terápiás jelleggel főztem. Segít rendezni a gondolataimat vagy egyszerűen csak kikapcsol, mert van mire koncentrálni. A másik oldalon pedig ott a végeredmény, amit meg lehet osztani a szeretteinkkel. Sokféleképpen lehet gondoskodni másokról, a sütés-főzés pedig olyan figyelmesség, ami mindenkinek többet jelent, mint bármilyen más készen vett ajándéktárgy.
Milyen tanácsot adnál a többi házi szakácsnak?
Csak csináld!
A főzés mindannak az újragondolása és újraalkotása, amit már tudunk és ismerünk. Meg lehet főzni az éppen aktuális trendeket és csinálhatunk valami teljesen mást is. A főzés tökéletes formája az önkifejezésnek, ezért ha a nyilvánosság előtt szeretnénk alkotni, nem szabad, hogy megbénítson minket ez a szabadság. Épp ellenkezőleg: bármit létrehozhatunk, készíthetünk klasszikus recepteket, újragondolt fogásokat, nem muszáj választanunk és ez nagyszerű lehetőség a kibontakozásra.
Mit hallgatsz főzés közben?
Sok összeállított playlistem van, amit épp az adott hangulatomhoz tudok hangolni. Így többek között az „Esős délután” vagy az „Add ki” album is, de még sorolhatnám. A főzés számomra épp azért olyan jó kikapcsolódás, mert bármilyen hangulatom lehet közben. Megélhetem, ha jó napom van, de szomorú is lehetek, ha épp valami bánt.
A konyhában senkinek nem kell megjátszani magát, az egyik legőszintébb hely, amit ismerek.
Melyik híres séf, szakács a példaképed?
Most biztosan utálni fogtok, de nincs ilyen. Sosem voltam az a fangirl típus, gyerekként is csak azért raktam ki posztereket a szobámban, mert menő volt. Inspirációként mindenkire nyitott vagyok, legyen az Michelin-csillagos szakács, vagy valaki aki az első főzős videóját tölti fel. Rajtunk múlik, kiben találunk inspirációt. Ha ki kell valakit emelni, akkor Kárai Dávid az akinek az ételfotói azt a szintet képviselik, amit el szeretnék majd egyszer én is érni.
Mi az, ami mindig van a hűtődben?
Tej, mert anélkül nem iszom meg a kávém. Ezt most igyekszem cserélni valamilyen növényi tejre, de még az út elején járok. Nagyjából egy éve kezdett el foglalkoztatni a vegán szemlélet, de ez nekem nem ment egyik napról a másikra. Mára már lakto-ovo vegetáriánusként táplálkozom. A húsokról nem volt nehéz lemondani, tojás és tejtermékek nélkül azonban a cukrászat az alternatív megoldások ellenére sem egyszerű.
Étel, amit soha nem eszel meg?
Kiskoromtól kezdve nagyon finnyás vagyok, úgyhogy rengeteg olyan, leginkább húsétel van, amit képtelen vagyok megenni. Egy pacallal vagy egy tintahallal ki lehet kergetni a világból. Mióta vegetáriánusként étkezem érdekes módon olyan húsok is taszítanak, amiket korábban gyakran készítettem.
Te milyen étel lennél? Mi a „lélekételed"?
Egy nagy, boldog burgonya lennék! Bármilyen formában elém rakhatjátok, biztos elpusztítom!
Közért, hipermarket vagy piac?
Be kell ismernem, szeretem és ki is használom a komfortszolgáltatásokat, így mindig házhoz rendelek. Emiatt a piac sokszor kimarad az életemből és a legtöbb esetben hipermarketekből vásárolok. Kivéve a zöldségeket és gyümölcsöket, mert szerencsére már a zöldségesek is szállítanak ki, ahonnan sokkal szebb és nagyobb eséllyel magyar árut lehet beszerezni, mint a hipermarketekből.
Kedvenc éttermed?
Huh nehéz kérdés, mert szerencsére rengeteg páratlanul kiváló étterem van, amiből válogathatunk. Az indiai és mexikói konyha a legnagyobb favorit nálam, ezért talán az Arriba Taqueria Budapesten és a Taj Mahal indiai étterem Szegeden.
Életed gasztroélménye?
Amikor először kértek fel gasztrofotósként a blogomnak köszönhetően. Amikor az egyik receptem a budapesti Árkád Bevásárlóközpont Food Loftjának újranyitásakor kiadott szakácskönyvbe bekerült. És természetesen, amikor először osztottátok meg a receptemet a Nosalty hivatalos insta oldalán szintén óriási élmény volt a számomra!
Igazság szerint a legapróbbtól a számomra legnagyobb élményekig mindent megéltem és nagy örömmel fogadtam. Mivel imádok ezzel foglalkozni, minden siker értékes a számomra.
Kedvenc mondás a konyhában?
„Szedjél egyél vegyél, szedjél egyél vegyél, szedjetek egyetek vegyetek" – Kiss Ádám.
Konyhai manőver, ami nélkül szebb az élet?
Tudni kell rólam, hogy ritka mód kétbalkezes vagyok, úgyhogy nekem a manőverezés igazi felső ligás próbálkozás volna. Általában túlélésre játszom, annyira, hogy még a késeinket se éleztetem meg sosem, mert egyből mehetünk a sürgősségire.
Recept, amit álmodból is?
Ha nem lenne a Dizájnkonyha Gasztroblogom valószínűleg egy konkrét receptet se tudnék. Ennek az az egyszerű oka, hogy ha nem publikálásra készítek egy-egy fogást, mindig érzésből főzök.
A blog óta persze megírom a recepteket hozzá és mindig több 10 másik receptet tanulmányozok az elkészítésükhöz. Szeretem látni, hogy mások mit csinálnak és kísérletezni az alapanyagokkal, a köztük lévő kölcsönhatás is nagyon érdekes a számomra, ahogy a hozzávalók képesek reakcióba lépni egymással.
Ki a kedvenc Nosalty szakácsod? Melyik a kedvenc recepted az oldalon?
Gerzsenyi Flóra Cukorsokk videóit nagyon kedvelem.
Van-e olyan dolog a konyhádban, amihez szép emlékek fűződnek?
Nagyon sok ilyen van! Mióta ugyanis a blogom elindult, rengeteg kincset kapok ismerősöktől, mert ott állt a padláson, lomtalanítanak, vagy örököltek valamit, amire nekik nincs szükségük, így nekem ajándékozzák. Sok-sok ilyen régi ereklye van a konyhámban, így ha lehetünk egy kicsit szentimentálisak, sok kedves szakácslélek dolgozik velem a konyhában.
Csatlakozzatok ti is a Nosalty gasztroközösségéhez, töltsétek fel receptjeiteket, és inspiráljátok egymást az év minden napján!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Címlapkép: Takács Kriszti
Még több izgalmas interjút olvashatsz itt:
- „Nagyon nagy fantáziát látok a zöldségekben!” — interjú Bicsár Attila kreatív séffel
- „Csakis szívvel, lélekkel lehet finom ételeket az asztalra varázsolni" – interjú Kard Éva "Gizi"-vel, a HÚSBAVÁGÓ receptverseny különdíjasával
- „Mindig is fokhagyma voltam, és az is maradok" – Konyhanyelven kérdezz-felelek Hering Andrással
