Egy csipet só
A sütés világában nagyon sok mindenbe egyáltalán nem teszünk sót, aminek amúgy nagy szüksége lenne egy kis ízbeli kiegyenlítésre. Igaz ez a kekszalap esetében is: mivel csak vajjal és keksszel dolgozunk, nem túl széles az aromák spektruma. Szórjunk egy csipet sót a kekszmorzsához (keverjük el alaposan), vagy használjunk sózott vajat. A leheletnyi sós vonal izgalmasabbá teszi majd a süteményünket, sőt, a lehetetlennel határos módon még a keksz édes alapíze is határozottabbá válik tőle.

Barnított vaj
Ha kóstoltuk már a vaj barnított változatát, tudhatjuk, hogy milyen mély, diós aromák rejtőznek benne. Nem szeretnénk ezeket a tortánk alapjában is érezni? Ugye, hogy dehogynem? Használjunk ugyanannyit barnított vajból, amikor megágyazunk a tortánknak – nem fog máshogy viselkedni, sőt, talán még kicsit jobban is megköt majd, mivel a zsiradékból elpárolog a víz egy része a barnítás során. Kifejezetten jól illik csokoládés, kakaós, kávés és diós/mogyorós süteményekhez.

Olajos magvak
Használhatunk a morzsával együtt bármilyen olajos magot, ezek ugyanis mind ízben, mind textúrában csodásan kiegészíthetik a süteményeket. Azonban épp ez utóbbi, a textúra miatt kell arra figyelnünk, hogy minél apróbbra vágjuk vagy daráljuk le teljesen a magokat – különben meggátolhatják a morzsa és a vaj egyesülését, és a tortánk „kérge” akár szét is eshet. Tegyünk az alapba aprított diót, földi- vagy törökmogyorót, mandulát, kesudiót. Fontos: ne hagyjuk ki a száraz serpenyőben történő magpirítást!

Citrushéj
Az előbbi két kiegészítő mind inkább a „nehezebb”, karakteresebb irányokba tudja elmozdítani a süteményeink alapját. Azonban, ha valami könnyedebb, frissebb ízre vágyunk – amit mondjuk a tortánk könnyedségéhez (pl. egy túrótorta esetében) szeretnénk igazítani – használjunk az alapban reszelt citrom- vagy narancshéjat. Mindenképpen kezeletlen gyümölcs héja legyen, és tényleg csak azokban a tortákban vessük be, amelyek sütés nélkül készülnek: így marad a legélénkebb a citrusaroma.