Kezdjük talán a levesekkel: régen a 'lé', illetve a 'leves' verést, fenyítést jelentett, egy idő után pedig teljesen összekapcsolódott a szülői kéztől származó pofonokkal. Talán nem nehéz kitalálni, hogy így alakult ki a 'nyakleves' , később pedig a 'pofonleves' kifejezésünk is.

De mi van a 'feketelevessel'? Ezt a kifejezést akkor használjuk, amikor valami rossz dologra számítunk, de ki gondolná, hogy igaziból a fekete leves nem más, mint a kávé? Az elnevezés története: a 17. században a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelemségét, így meghívta magához ebédre. Amikor Thököly ezt megsejtette, sietve távozni próbált a helyszínről, azonban visszatartották, mondván: "Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!" A kávé elfogyasztása után pedig láncra verve hurcolták el az isztambuli Héttoronyba.

Mi jut eszünkbe a kőlevesről? Nekünk egy ételbár a Kacinczy utcában, és persze a magyar népmese, amelyben egy katona, bekéredzkedik a házakhoz egy kis elemózsiáért, de senki nem akarja megszánni, míg végül egy öregasszony csak beengedi. A legény úgy tesz, mintha csak főzni akarna egy jó levest a néni konyhájában, de valójában nincsen hozzá alapanyaga, csak egy darab kő. A turpisságot nem lőjük le, inkább nézzétek meg a videót.

Ha ti is szívesen készítenétek ehhez hasonló levest – természetesen kő nélkül -, akkor nézzétek meg receptválogatásunkat!

Kis gömböc, a rosszindulatú

Amikor a disznósajt eszi az embert, és nem fordítva. Ezt az igen negatív karaktert valószínűleg azért kapcsolták össze pont a disznósajttal a mesében, mert ez az étel tulajdonképpen hulladékból, nyesedékből készül - tisztelet a kivételnek. A rosszul elkészített disznósajt azonban legfeljebb kutya kajának felel meg.

Egészen pontosan az sertés gyomrából vagy vakbeléből készül, ebbe töltik a kásás tölteléket, vagyis némi vért, sertés torka alji húst, fűszereket, és néha egy kevés csontos húst is. Kézzel töltik, majd bevarrják, kifőzik, végül füstölik.

A hamuban sült pogácsa az édesanya szeretetének fokára utal, aki ezzel indítja útnak fiait, amikor szolgálatkeresésre indulnak - édes gyermekeinek tiszta búzalisztből, míg a kicsi mostohagyereknek csak korpából készített pogácsát csomagol. Ő, a kis mostohagyermek azonban – a mesében - ezt is megosztja a koldussal, rókával, kisegérrel, hangyákkal, mindenkivel, aki útja során segíti őt. Süssünk szeretteinknek pogácsát bármilyen lisztből, szerintünk nem lesz belőle sértődés!

Itt a vége, fuss el véle!