Andi és Sanyi, a Házipatika.com életmódváltó újságírói ráfordultak az utolsó kanyarra a célegyenes előtt - március 5.-én indult, 3 hónapos életmódváltó programjuk két hét múlva zárul.
De vajon tényleg lezárul? Létezik olyan, hogy egy életmódváltás véget ér?
Valóban nem egyszerű kérdés ez. Alapvetően azért szoktunk 3 hónapban - vagy ha így ismerősebben hangzik: 90 napban - gondolkozni életmódváltás esetén, mert ez az időszak kb. elegendő arra, hogy
- megfelelő motivációval,
- nagy odafigyeléssel,
- kitartással és türelemmel,
- koncentrációval,
megszabaduljunk a berögzült, régi, rossz szokásainktól és kialakítsuk az egészségünk megőrzését segítő új szokásainkat.
Persze ez sem ilyen egyszerű, van, akinél gyorsabban, van, akinél lassabban haladnak ezek a folyamatok. Nemrég olvastam egy cikket, amiben egy amerikai férfi életmódváltásra adta a fejét - neki ugyanez a folyamat egy évet vett igénybe. Ezzel természetesen semmi baj nincs, nem érdemes az életmódváltásból versenyt csinálni - a lényeg, hogy kitartóan, türelemmel, a megváltoztatott életmódi elemeket, az új szokásokat megtartva haladjunk előre az úton. Ahogy Sanyi is írja múlt heti bejegyzésében: "Csak azért, mert a naptár szerint véget ér az életmódváltásom, még nem fogom gyökerestül felrúgni a mostanra jól berögzült szokásaim. Pláne nem úgy, hogy immár tudom, milyen magától értetődő lehet a rendszeresség követése a napi étkezések során vagy az edzésnapok figyelembevétele a szabadidőm beosztásakor. Egyébként is vannak még céljaim, elvégre ha már belekezdtem életem tudatos átalakításába, akkor csináljam is végig becsülettel. Nem futóverseny ez, hogy a végén fújtatva, mellbedobással zuhanjunk a célba, majd hirtelen összeessünk, mint a kezdő cukrász piskótája!"
A fentiekből talán kiderül, hogy az életmódváltás egy folyamat, amelynek eredményeképpen új életünk, új életritmusunk lesz, új szokásaink alakulnak ki. Mivel alapvető, hosszú ideje, mélyen rögzült szokásainkat kell ennek során megváltoztatnunk, nyilvánvaló, hogy ez nem egy gyaloggalopp, természetesen sok kompromisszummal jár. Ami fontos szerintem - és erre szokták mondani, hogy "fejben dől el" -, hogy ezekre a kompromisszumokra ne mártíromsággal tekintsünk, hanem úgy, mint egészséges életünk biztosítékaira.
Mielőtt belevágunk egy életmódváltásba, azt is fontos tudni, hogy nem kell lemondanunk örökre kedvenc kényeztető falatjainkról. Sőt! Egy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, megfelelő fizikai aktivitással párosulva a garanciája annak, hogy alkalmanként lelkiismeret-furdalás nélkül hódolhatunk kedvenc sütinknek, magyaros ételünknek, vasárnapi ebédünknek.
Nagyon fontos dologra hívja fel Andi is a figyelmet múlt heti bejegyzésében, amelyben arról ír, hogy a számára bökkenőkkel teli elmúlt 2 hónap egyik fő oka az, hogy nem sikerült megkedvelnie a számára kijelölt edzőtermi mozgásformákat. Ilyenkor azt kell tenni, amit ő is tett (és pl. ezért is érdemes ebben az időszakban edző és dietetikus szakember felügyelete mellett végigvinni az életmódváltást), fel kell keresni a segítő szakembert és jelezni az elakadás okát - és pl. a jelen esetben új mozgásformát találni, ami jobban támogatja motivációnkat. Ehhez hasonlóan az étrend terén is fontos, hogy mindig jelezzük a dietetikusnak, ha valami nem megy, hiszen olyan étrendet, ami nem harmonizál az életvitelünkkel, ami valamilyen okból számunkra hosszú távon nem fenntartható - senki nem tart be. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy az étrendnek, a mozgásformáknak ne kellene támogatnia céljainkat - jelen esetben a testtömegcsökkentést - ennek minden kompromisszumával.
Andi és Sanyi tapasztalataiból is látszik, hogy dolgozni kell az életmódváltáson, de, ahogy Sanyi írja: "...valójában nem kell különösebben sokat tenni azért, hogy életvitelünket a saját oldalunkra állítsuk...egyszer sem éreztem érdemben, hogy ez az egész nyűg lenne a számomra.".
És, hogy mikor ér véget az életmódváltás? Az biztos, hogy nincs egy ilyen konkrét időpont, amire utólag rámutathatunk: itt fejeztük be. Valahogy úgy alakul szerintem, hogy egy idő után - kitartó munka, következetesség és türelem mellett - egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem furcsa hetente 3-4-szer edzésre járnunk, hogy sima ügy a reggeli, hogy a boltban a zöldségesnél pakoljuk meg legjobban a kosarunkat és már nem érezzük mártírnak magunkat, ha este kibírjuk fél tábla csoki nélkül. Na ekkor kb. biztosak lehetünk benne, hogy megtörtént.
Olvasd el kapcsolódó cikkeinket!:
Ezeket olvastad már?
"Éljen! Végre túlsúlyos lettem!” - avagy egy életmódváltás apró örömei
Az életmódváltásba fektetett rengeteg munka nem marad eredmények nélkül - ezt igazolja Sanyi története is.
Bodon Judit dietetikusFogyni szeretnél, de 1200 kalóriától éhen halsz? Mutatjuk, hány kcal-ra...
1200 vagy 1500? Hogy lehet eldönteni, hogy hány kalóriára van szükségünk, ha fogyni szeretnénk? Ehhez adunk most rövid iránymutatást.
Bodon Judit dietetikusRántott hús, sült krumpli - le kell mondani róluk, ha...
Vajon tényleg olyan sok lemondással jár az életmódváltás, ahogy azt sokan gondolják?
Bodon Judit dietetikusBesokalltál az életmódváltástól? 10 ok, amiért muszáj a holtponton átlendülnöd
Az életmódváltás során mindenki elérkezik egy holtponthoz, amikor besokall, úgy érzi, elég volt. Érdemes összekapni magunkat, mert hosszú távon biztosan megéri.
Bodon Judit dietetikus