A foodboom kezdete óta eltelt években rengeteg ethnic-food-ot kínáló étterem és street food bár nyílt Magyarországon. A budapesti zsidónegyedben található régi-új éttermek kínálata jól illeszkedik ebbe a vonulatba – még akkor is, ha a közép-kelet európai zsidó konyha olyan ikonikus fogásai, mint a zsidó tojás, a sólet, a töltött libanyak vagy a flódni közel állnak a magyar konyhához. Nincs ebben semmi meglepő, a több száz éves együttélés, a hasonló alapanyagok, technikák és lehetőségek nyilvánvalóan formálták a helyi zsidóság konyháját.
A bulinegyedben található Mazel Tov konyhája merőben eltér a többi itthoni zsidó étteremétől – ők ugyanis izraeli konyhát visznek. A harsogó saláták, friss fűszernövények, grillezett húsok és mártogatósok sokkal inkább a könnyed tel avivi konyha jegyeit mutatják, mint a zsíros, nehéz, hosszan készülő kelet-európaiét.
A Mazel Tov nemcsak a kínálatával üt el a többi zsidó konyhától – hangulatában is fiatalosabb. Lendületesebb, nem csupán egy étterem, közösségi tér is, ahová egy pohár borra és pár mártogatós falatkára is beülhetünk, de tartanak filmvetítéseket, kerekasztal beszélgetéseket, olykor táncra perdítő akusztikus koncerteket
Minket azonban elsősorban az ételek érdekeltek – különösen, hogy vasárnap kezdődik a Hanuka, az ünnep, amit a még kevésbé vallásos zsidóság is tart. Mint megtudtuk, ők is tartanak majd egy kis megemlékezést, december 6-án gyertyát gyújtanak, majd természetesen az azt követő nyolc napon át minden nap kerül egy újabb gyertya a hanukijába. Az étlapon nem lesz különleges menü az ünnepre, de a nyolc nap alatt végig rendelhető lesz a latkesz, amit külön a hanuka idejére kerül majd a kínálatba.
A Hanuka
a fény ünnepe. A hagyomány szerint a makkabeusok a szíriai görög csapatokat sikeresen kiűzték a jeruzsálemi szentélyükből. Szerették volna újra felszentelni, de csak egy napra elegendő kóser olajat találtak, a további előállításához pedig nyolc napra lett volna szükségük. Egy csoda folytán azonban az olaj nyolc napra elegendő volt. Ennek a csodának a szimbóluma a hanukija, a kilenc ágú gyertyatartó, amelynek nyolc ágában napi egy új gyertyát gyújtanak, míg a kilencedik tartja az úgynevezett szolgagyertyát, amellyel az új gyertyákat gyújtogatják.
Mint megtudtuk, a Mazel Tov konyhája nem hivatalosan kóser – nem szolgálnak fel ugyan tejterméket és húst egy fogáson belül, de nincs „pecsétjük”, és a húsok sem kóser vágásból származnak. Mindazonáltal ha valaki nem szeretné keverni a tejes és húsos fogásokat, könnyen tud választani az étlapról.
Ott jártunkkor még nem kezdődött el a fény ünnepe, így a latkeszt nem tudtuk megkóstolni, de azért kipróbáltunk pár fogást, és nagy valószínűséggel megtaláltuk az ország legjobb tabbuleh-ját. Az arab konyhából jól ismert fogás kuszkusz helyett bulgurral készült, tele petrezselyemmel, és friss, de koránt sem tolakodó citrusos vinegrettel volt leöntve. Bár a tabbouleh egy alapvetően üdítő saláta kellene hogy legyen, nagyon sok helyen száraz a rosszul elkészített kuszkusznak köszönhetően. Hogy a Mazel tov-ban emiatt készül-e bulgurral, vagy csak a séf kreativitása miatt, azt nem kérdeztem, de tulajdonképpen mindegy is. A saláta úgy volt tökéletes, ahogy elénk tették az asztalra.
Második választottunk a kebabbal töltött padlizsán volt. Az országszerte megtalálható görög és török éttermek kínálatában rendszeresen szerepel valamilyen padlizsánba tekert darált hús. Aki valaha érzett vonzalmat egyetlen ilyen étel irányába, annak kötelező elmenni a Mazel Tovba, és megkóstolni, hogy csinálják ezt tisztességesen. A durvára darált hús szaftos és omlós, az őt körbevevő padlizsán puhára sült és izgalmasan fűszeres, az egészet beborító selymes paradicsomszószt pedig egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Harmadik fogásunk volt a legeklektikusabb – igazi izraeli fogás, sok kisebb komponensből összerakva. A grillezett bélszínérmék voltak talán a legkevésbé autentikusak, cserébe mindkét nyárs puha és szaftos volt, pompás ízpárt alkotva a rájuk szórt gránátalmamagokkal. A cukkinis répasaláta az a fajta étel volt, amiben semmi különös nincs, csak 2 hajszálvékony szalagokra vágott, hétköznapi zöldség, meg egy jól eltalált vinegrette, de valahogy nem bánnád, ha minden nap ezt kapnád ebédre vagy vacsorára. A saláta mellé kapott céklás-tahinis mártogatós pedig jó példa arra, hogyan lehet egy kis téli ízt csempészni egy alapvetően nyárias fogásba.
A kinti hideg ellen tökéletes ellenszer volt a Mazel Tov-ban elfogyasztott vacsora. Az óriási tetőablak, az igényes téglapadlóból áradó padlófűtés melege és a nyarat idéző fogások még azt is elfeledtették, hogy kint tél van. Ha kedvetek van egy kis nyárias hangulathoz, szeretitek a Földközi-tenger mellékének ízvilágát, vagy szívesen bekukkantanátok egy fiatalos, laza hanukába, nézzetek be a Mazel Tov-ba – biztosan nem fogtok csalódni!
