Nem újdonság, de ahogyan az olasz konyha, úgy a spanyol gasztronómia is régióról régióra változik, a hagyományos ételeken keresztül egy idő után könnyű felismerni, milyen vidéken járunk: a forró déli tartományokban hűsítő gazpacho, salmorejo, sangria csorog a tengeri ételek mellett, Északon és Baszkföldön (ahol 40 körül van a Michelin-csillagos éttermek száma) a húsokat és pintxókat sidra és txakoli kíséri, Katalóniában igazi mediterrán konyhát találunk rengeteg zöldséggel, halakkal, kolbászokkal, egytálételekkel, Valencia környékén pedig megérkezünk az autentikus paellák földjére.
És ott van a középső régió: Madrid az Ibériai-félsziget közepén található, itt a tenger gyümölcsei messzebbre kerülnek, kicsit nehezebb ízek, sokféle hús és sonka uralja a terepet, de legalább olyan színes felosztásban, mint a környező régiókban.
Utazás
Kocsival, vonattal nem érdemes nekiindulni, kivéve akkor, ha kifejezetten egy 24-25 órás road-trip a terv. Budapestről indul közvetlen repülőjárat Madridba, ami nagyjából három óra, a városon belül pedig a tömegközlekedés vagy a biciklibérlés a legjobb megoldás. Autót bérelni Spanyolországban akkor éri meg, ha más településeket is meglátogatnál vagy nagyobb kirándulást is terveznél, akár tengerparti városokba is. Csak egy példa:
Madridból Valenciába 4 óra eljutni autóval, ugyanez a táv vonattal körülbelül 8 óra (nagyjából 25 euróért), gyorsvonattal kicsivel több mint másfél óra, ez az opció viszont 135 euró körül mozog. Na nem mintha Madridban ne lenne elég látnivaló, de jobb, ha nem vállalod túl magad egy ilyen utazás során.
Burgonya, gomba, mit válasszak?
Kezdjük a legegyszerűbbel: amennyire a magyar konyhában népszerűek az egyszerű burgonyás ételek, legalább annyira készítik változatosan Madridban is. Ilyen a patatas bravas (másképp: papas bravas, patatas a la brava), ami egy fűszeres, forró, kockákra vágott sült burgonya „brava”-val, vagyis paprikás-csípős szósszal.
Minden tapas bárban és persze az ország más pontjain is megtalálható, jól csúszik mellé egy hideg sör, vagy a szintén olajban sütött, intenzív ízű croquette-ek (főleg az ibériai sonkás, de a szárított tőkehalas vagy a hagymás változatok is kiemelkedően jók, érdemes erre a vonalra is komolyan ráfordulni).
Aztán ott van az egyik leghíresebb spanyol étel, a spanyol tortilla, vagyis a tortilla de patatas. Ne tévesszen meg az elnevezés, itt nem a tortillatekercsekről van szó, hanem egy lágy, burgonyás omlettről, amit gyakran egy kis hagymával egészítenek ki. Magas keményítőtartalmú burgonyát használnak hozzá, ami a pirítás-főzés során puhára sül, vigyázva, hogy ne kapjon színt. Ha aprított, puhára dinsztelt hagymát adnak hozzá, az egy kis édességet ad az ételnek (olyasmi hangulatú édesség, mint egy hagymás tört krumplinál), majd az egészet felvert tojással keverik össze.
Ügyesen kell vele dolgozni, hogy a tojás ne maradjon nyers, de ne is süljön rántottává: akkor jó, ha kívül enyhén sült, belevágva viszont krémes, lágy, és még forró. A Mercado de la Plaz oldalában található Casa Dani adja az egyik legjobb változatot, amiből reggelire egy szelet bőségesen elég, és valahogy mégsem nehezíti el az embert. Ha teljesen nyaralás-üzemmódban vagy, akkor egy pohár hideg sörrel a legjobb – akár délelőtt is.
Éttermek
Mikor ott jártunk, nemcsak a tradicionális helyeket kerestük, hanem próbáltunk olyan éttermeket és bárokat is felkutatni, amikkel máshol nem találkozhatunk Spanyolországban. Az egyik ilyen étterem az El Cisne Azul (Kék Hattyú), aminek a különlegessége, hogy az étlapon rengeteg változatban találunk mindenféle gombás ételeket. Vegyes vadgombák, vargánya, enoki, pereszke, rókagomba és különböző szezonális fajtákból készítenek szuper izgalmas fogásokat, de az étlapon sokféle hús és előétel közül is lehet választani.
Kipróbáltuk az egy Michelin-csillagos La Tasqueríát, Javi Estévez séf éttermét, ahol hagyományos madridi ételeket készítenek elegánsabb, modern verzióban. Rengeteg belsőség, például kacsaszív, madridi pacal, nyelv, sőt, egész malacfej is van az étlapon - aki szereti a nehezebb ízeket, de megmaradna a hagyományos vonalon, annak nagyon ajánlom a Tasqueríát.
A legjobb churros és más édességek
Madrid egyik ikonikus helye a Chocolatería San Ginés, ahol 1894 óta készítenek churrost és porrast sűrű csokoládéval. A churros vékonyabb, roppanósabb olajban sült tészta (ezzel itthon is lehet találkozni néhány helyen), a porras pedig a nagyobb testvére, ami kicsit vastagabb, puhább, és egészen más beleharapni.
A San Ginés híres arról, hogy az év minden napján 0-24 órában nyitva vannak, úgyhogy mikor éjszaka leszállt a gépünk, ide vezetett az első utunk. Churros, porras, csokoládé, és egy pohár hideg sör – a legjobb érkezés volt Madridba.
A spanyolok egyébként is híresek arról (mint ahogy sok más mediterrán nemzet), hogy kedvelik az édes ízeket, így például reggelire szinte bármelyik pékségben vagy cukrászdában (pastelería és confitería) egy kávé mellé szuperül csúszik egy-egy buñuelo, vagyis olajban sült, gyakran töltött kis tésztácska.
Szeretem az ilyen utakon megkeresni a helyi modern cukrászatokat, és a spanyolok kiemelkedően jók ebben a műfajban. Az egyik leghíresebb mester Oriol Balaguer csokoládékészítő, akinél érdemes megkóstolni a bonbonokat, desszerteket, aprósüteményeket, melyek ajándéknak is tökéletesek. De ha igazán különlegesen akarod kezdeni a napot, akkor nézz be a Balaguer nevéhez fűződő La Duquesitába, ahol rengeteg péksütemény és desszert közül lehet választani – a málnás-mascarponés croissant és a krémes, könnyű, mogyorós desszert szinte megszólaltak, de nagyon nehéz mellélőni választáskor.
+1
Ha van időd, nézz el a madridi Alma Nomad Bakery-be: Árgyelán Tímea és párja, Joaquim Escriva de Balaguer először Budapesten nyitották meg pékségüket, néhány éve viszont már Madridban lehet kóstolni a finomságaikat. Megéri beugrani hozzájuk!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
