A Csengetett, Mylord? című brit vígjátéksorozatot talán nem is kell bemutatni, hiszen nagyjából olyan népszerű Magyarországon, mint Mrs. Lipton meggyes lepénye a Meldrum-háztartás körében. Ha azonban valaki nem ismerné, álljon itt egy pár infó a sorozatról is, hogy aztán rátérjünk Mayfair legjobb szakácsnőjének mennyei receptjére.
„Ilyen ostobaságokat nem sugároz a BBC!”
Pedig dehogynem! A brit humor tévés nagyágyúi, Jimmy Perry és David Croft négy évadot megélt sorozata 30 évvel ezelőtt, 1988. december 29-én indult el a BBC One-on. A történet a Meldrum-ház lakóinak életét követi végig az 1920-as évek végén, a gazdasági világválság előestéjén. A sorozat szereplői két nagy társadalmi csoportba tartoznak, a „fent” arisztokrata világa éles ellentétbe van állítva a „lent” munkásosztályával.Persze a cselédség soraiban is megvan a hierarchia, a szereplők pedig egytől-egyig zseniálisak: Alf Stokes, a kapzsi komornyik,James Twelvetrees, a karót nyelt lakáj,Ivy Teasdale, az együgyű szobalány,Mrs. Lipton, az öntelt szakácsnő,Henry, a szókimondó inas, a mindenes Mable, mindenki lábtörlője (a sorozat egyik legjobbja), valamint a potyázó Wilson rendőrkapitány mind rendkívül vicces archetípusok.A fent lakó Meldrum család hasonlóan szórakoztató karakterekből áll: az özvegy családfő Lord Meldrum titkos viszonyt folytat lordtársa feleségével, naplopó Teddy öccse szobalányok után fut, szenilis anyósa, Lady Lavender a saját menyasszonyszöktetésére vár, lányai pedig tűz és víz – az elkényeztetett Poppy a lakájjal incselkedik, míg a politikusi babérokra törő Cissy egyedüliként törődik a személyzettel.
"James: Két üveggel nyitott ki őméltósága legjobb borából!Stokes: Amikor felülvizsgáló úton voltam a pincében, felkeltette a gyanúmat egy furcsa illat, mely az egyik rekesz körül terjengett. Á - gondoltam - e bor minősége azonnal ellenőrizendő!Wilson kapitány: Igaza van, Mr. Stokes! Nem hagyhatja, hogy őméltósága romlott bort igyék! Oda lenne a becsülete! Hát, egészségünkre!"
A Csengetett, Mylord? igazi angol humorral operál, ennek ellenére hazájában közel sem volt olyan sikeres, mint az alkotópáros többi sorozata. Magyarországon azonban különböző okokból kifolyólag hatalmas népszerűségre tett szert, ami a mai napig tart. Gyakorlatilag nem lehet úgy bekapcsolni a tévét, hogy valamelyik csatornán ne fussunk be egy-egy epizódba - ezért innen is hatalmas köszönet Szinetár Miklósnak, aki nélkül nem került volna magyar forgalmazásba. Ráadásul igazi többgenerációs sorozat lett hazánkban: a mi családunkban nagymamám is éppen akkora rajongója, mint szüleim vagy testvéreim. Minden mondatát kívülről tudjuk, és nincs olyan szituáció, amire ne lenne egy találó szállóigénk valamelyik karaktertől.
„Igazán megnyugtató: bármi is történjék a világban, Mrs. Lipton meggyes lepénye mindig ugyanolyan!”
De nem szerepelne a sorozat ebben a rovatban, ha nem lenne gasztronómiai vonatkozása. Elsősorban Mrs. Liptonnak köszönhetően azonban nincs ilyen probléma, rengeteg finom és gusztusos étel szerepel a történetben. Készül Wellington-bélszín, ahogy Wilson kapitány szereti, folyik a brandy és a chateau lafite minőség-ellenőrzés céljából, repülnek a tápiókapudingos tányérok Lady Lavender szobájában, viszi Stokes a rumbabákat az „árváinak”, a cukorhattyúnak fejét szegik, a munkásoknak porcelánon tálalják a fish&chips-et, James pedig egyszer még az ötórai tea kiöntésével is fenyegetőzik.
De egyik étel sem szerepel annyiszor, mint Mrs. Lipton kiváló meggyes lepénye, ami Wilson kapitány szerint ugyan már nem a régi, de még így is mindig nagy sikert arat.Namármost, ez a meggyes lepény az angol eredetiben cherry cake, vagyis nem meggyel, hanem cseresznyével készül, és torta, nem lepény. Persze az angoloknál a lepény/pite kifejezést jellemzően sós ételekre használják, így valójában teljesen helyénvaló a félrefordítás.
Hivatalos receptet sajnos nem találtam hozzá, így fogtam magam, és felcsaptam angol nyelvű angol szakácskönyvem. Ebben kinéztem egy alap pound cake receptet, mert teasütemény lévén, állagra mindig is vajasnak képzeltem el Mrs. Lipton remekművét. A pound cake gyakorlatilag a bögrés süti elvén készül, ehhez csaptam hozzá egy nagy adag, nyárról eltett meggyet, és némi brandyt is a miheztartás végett. Mivel nincs kisebb fajta tortaformám, a klasszikus kapcsosban készítettem el - ebben ugyan nem lesz olyan szép magas, de az ízén ez semmit nem változtat. Ezután pedig már csak a sütés van hátra, illetve, ha van türelmünk megvárni, amíg kihűl, szórjuk meg porcukorral.
Szóval végső soron egy igazán egyszerű receptről van szó, ami ugyanakkor elképesztően szaftos és omlós, szóval nem lőhettek mellé vele! Készítsétek el, amíg sül, rakjatok be egy Csengetett, Mylord? epizódot, hagyjátok, hogy kettő legyen belőle, majd essetek neki a sütinek! Magában, kávé mellé, reggelire vagy desszertnek egyaránt kitűnő, de a legjobban persze egy csésze tejes teával csúszik, ha elég britek vagyunk hozzá.
Kedvenc epizódjaink:
- A firkáló fantom- Egy nap a szabadban!- Irány a bál!
