Burgenland magyar vonatkozásban érdekes része Ausztriának, és 1921-ig Magyarországhoz tartozott. Honfitársaink azonban, ha Ausztriára vágynak, általában nem a keleti végek, hanem a nyugati országrész felé veszik az irányt, kivéve ha Parndorf, vagy valamelyik határ menti bevásárlókomplexum az úti cél.
Egy három napos túra keretében most volt időnk belekóstolni a régióba, és kifejezetten sajnálom, hogy korábban még nem jártam erre - a határtól pár kilométerre lévő falvakban ugyanis mindent megtalálhatunk, ami egy kellemes hétvégéhez szükséges.
A kékfrankos földjén
Közép-Burgenlandot nem véletlenül hívják Blaufränkisch Landnak, azaz kékfrankos földnek is. A kb. 2000 hektáros területet hegyek veszik körbe, így kicsit melegebb az éghajlat, ennek köszönhetően főleg kékszőlőt, azon belül is kékfrankost termesztenek. A területen Kr.e. 300 óta jelen van a szőlő, nemesítésével a Fertő tó környéki ciszterek kezdtek el foglalkozni. A török idők alatt Tokaj elég messze volt ahhoz, hogy Burgenland nagyon felvirágozzon, és bár a filoxéra ennek a területnek sem tett jót, mégis utána jelent meg a környéken az azóta is húzószőlőnek számító kékfrankos. Ausztria legfiatalabb borvidéke (hiszen 1921 óta tartozik csak oda) a nyolcvanas éveket követően újult meg igazán - ennek az évtizednek a közepén óriási borhamisítási botrány pattant ki a környékén, így a helyi szőlősgazdáknak, régi és új generációnak egyaránt újra kellett fogalmaznia a borkészítéshez való hozzáállását.
A területnek azonban jót tett, nem hiába tört élvonalba a burgenlandi kékfrankos az elmúlt 20 évben világviszonylatban is. Deutschkreutzban, a néhai Sopronkeresztúron például 3600 lakosra 50 olyan borász jut, aki kereskedelmi forgalomba hozza a borait, és ebben a számban még nincsenek benne azok a gazdák, akik csak hobbiból, saját fogyasztásra készítenek bort. Ottjártunkkor javában zajlott a szüret, de így is el tudtuk csípni Silvia Heinrichet, a Heinrich borbirtok vezetőjét egy kis beszélgetésre. Silvia harmadik generációs borász, jelenlegi birtokaikat még a nagyszülei vették 1947-ben, az édesapja növelte a területeket, ma pedig már ő igazgatja a birtokot. Egyik tételük annyira népszerű, hogy miután a kínai elnök egy bécsi találkozón megkóstolta, saját használatra importáltat magának évek óta. A Heinrich borbirtokon egyébként saját szállás is található, ahol pár napra megszállhatunk, ha igazán közel akarunk lenni Közép-Burgenland egyik legismertebb borászatához, ha pedig csak egy délutánra érkezünk, tematikus borkóstoló keretében ismerkedhetünk a ház kékfrankosaival.
Mivel nem a Heinrich birtok az egyetlen, ahol érdemes bort kóstolni, szuper ötlet betérni a városközpontban található Vinatriumba. A méretes pincével rendelkező borszaküzlet és kóstolóterem a környékbeli borászatok termékeit tartja - mindenkitől öt tételt. Itt kipróbálhatjuk a nagy hírű kékfrankost, a környék pinot noir-jait, zweigeltjét vagy chardonnay-ját, de még olyan különlegességeket is, mint a helyi pezsgő. Borkedvelőknek remek program, különösen akkor, ha csak pár órát tudunk Deutschkreutban tölteni, és nincs időnk végiglátogatni több borászatot.
Hol?
Gebietsvinothek Deutschkreutz: Hauptstrasse 55, 7301 Deutschkreutz
Weingut Heinrich: Karrnergasse 59, 7301 Deutschkreutz
A nagymama konyhája
Következő megállónk a tíz percnyi autóútra lévő Neckenmarktban volt. A Gasthof zur Traube a falu fő utcáján található, és kívülről inkább tűnik egy minden igényt kielégítő modern, falusi vendéglátási központnak, mint vendégudvarnak. A Gasthof német szó hallatán - nekem legalábbis - egy romantikus, századfordulós, kissé falusias fogadó jut eszembe, ahol a felszolgálólányok népviseletben rohangálnak, libák gágognak, és egy idős osztrák parasztbácsi pöfékel a sarokban a faragott padon. A Gasthof zur Traube ezzel ellentétben egy modern épület letisztult formákkal és minimál designnal.
Frau Glatz, a hely szíve, egy fáradhatatlan nagymama benyomását kelti, az egész étlapot felajánlotta kóstolásra, és bár erős volt a kísértés, hogy helyi szarvassonkát vagy -ragut, esetleg bárányt kérjünk, inkább a pannon konyhát szerettük volna végigenni. Frau Glatz éttermében ugyanis elérhető az osztrák menüsor, az "amit mindenki ismer" felirat alatt, illetve a pannon konyha remekei.
Elsőként egy babos stercet kaptunk tejszínes krumplilevessel- figyelem, ha kipróbáljátok, a kettőt együtt kell enni! - , majd egy kinézetre paradicsomos káposztára emlékeztető paprikás édeskáposztalevest debrecenivel, végül pedig babos, káposztás és sós túrós rétest. Mikor a sterc és a leves után jeleztem a ház asszonyának, hogy kíméletesen a folytatással, rám nézett, és összehúzott szemöldökkel csak annyit mondott: már előkészítettem a következő fogást, tessék megenni.
Frau Glatz 1988 éve vezeti a Gasthof zum Traubét, eleinte csak étterem volt, ma már szállodaként és rendezvényhelyszínként is működik. A tulajdonos a kezdetektől helyi konyhát visz, helyi alapanyagokból, fontosnak tartja fenntartani a régió kulináris hagyományait, mert egyre nagyobb számban jönnek hozzá külföldi vendégek is.
Hol?
Gasthof zur Traube: Herrengasse 42, 7311 Neckenmarkt
Segway a szőlőben
Amennyire idegesítőek a belvárosban cirkáló elektromos kétkerekűek, az úgynevezett segwayek, annyira mókás volt ugyanezt a kis járművet a szépen rendezett szőlőskertekben és a falvakat összekötő, autópálya minőségű bicikliutakon használni. Visszatérve Deutschkreutzba volt egy másfél órás túránk, ahová egy hihetetlenül kedves és vicces fiatalember kísért minket.
Először gyakoroltunk egy negyedórát, hogy meg tudjuk lovagolni a segwayünket, majd a bicikli- és földutakon körbementünk a falu körüli szőlőföldeken. Útközben megálltunk egy árnyas lugas alatt meginni egy pohár hideg zöldveltelinit, és megkóstoltuk azt az erdei szamóca ízű szőlőt is, amivel másnap kerültünk komolyabb kapcsolatba.
Hol?
Sonnenland Draisinentour: Karl Goldmark-Gasse 4, 7301 Deutschkreutz
