Napjaink egyik legsúlyosabb válságát, a klímakrízist is az okozza, hogy a civilizációs hatások nyomán túl nagyra nőtt a légkörben az üvegházhatású gázok koncentrációja. De nem csupán a levegőt szennyezzük mindennapi tevékenységeinkkel, a vizet, a talajt, a növényzetet és az állatvilágot is sokféle terhelésnek tesszük ki, amikor dolgozunk, munkába vagy iskolába utazunk, kertészkedünk, betonozunk, netán rágyújtunk egy cigarettára. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kezünkben van a döntés: rajtunk múlik, megtaláljuk-e a jólétnek azt a formáját, amely mellett a Föld nevű bolygó is élhető marad.
Nézzünk először egy kézenfekvő gyakorlati példát, az áramfelhasználásét. Ezen a területen két iránya is van az ártalomcsökkentésnek: ha kevesebb áramot használunk, és ha tisztább forrásból szerezzük be az elektromos energiát. Nem kis tételről van szó: az elektromos áram termelése és felhasználása hozzávetőleg a teljes szén-dioxid-kibocsátás egynegyedéért felelős, amiből közel egyharmadnyi a háztartások áramfelhasználása. A fogyasztás csökkentésében sokat segíthetnek az energiatakarékos háztartási készülékek, de még többet a vízmelegítés karbonlábnyomát (vagyis az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást) a nullára csökkentő napkollektor, azaz napenergiával működő vízmelegítő felszerelése. Aki pedig napelemmel fedi be a háztető egy részét, akár a teljes áramfogyasztását „zölddé” változtathatja. A magyar háztartások többsége a hőenergiát vezetékes gáz elégetése útján nyeri. Természetesen itt is van mód a környezeti ártalmak csökkentésére. Egyrészt a gázfogyasztás is csökkenthető – hőszigeteléssel, a nyílászárók cseréjével, fűtéskorszerűsítéssel vagy akár azzal, ha napközben lejjebb állítjuk a termosztátot.
A fűtéshez hasonló nagyságrendű tételt jelent az egyéni, illetve háztartási szintű kibocsátásban a közlekedés, amelynek káros melléktermékei nemcsak az üvegházhatást, hanem a légúti megbetegedések gyakoriságát is fokozzák. A legnagyobb mértékben az autózás terheli a környezetet, az egy utaskilométerre jutó kibocsátás a szárazföldi alternatívák közül ebben az esetben a legmagasabb. Az ártalmak csökkenthetőek a ritkább autóhasználattal, a kisebb karbonlábnyomú hibrid vagy elektromos autók használatával, a közösségi közlekedés előnyben részesítésével és persze a nulla kibocsátású gyaloglással vagy kerékpározással. A hosszú utazásnak különösen nagy a karbonlábnyoma, főként akkor, ha repülővel megyünk (a közösségi közlekedéshez képest az autó háromszoros, a repülő kilencszeres gázkibocsátási többletet jelent). A nemzetközi turizmus egymagában a teljes globális szén-dioxid-kibocsátás 8 százalékáért felel.
És ahogyan a repülő helyett választhatjuk – Európán belüli utazásnál – például a vasutat, ugyanúgy a kisebb, hétköznapi fogyasztói döntéseink is befolyásolják, milyen világot hagyunk majd az utódainkra. Közismert, hogy a vegetáriánus vagy vegán étrendnek alacsonyabb a szén-dioxid-kibocsátása, mint a húsevésnek, és azt is sokan tudják, hogy a helyben termelt élelmiszer (a kisebb szállítási igény miatt) klímabarátabb, mint amit távolról hoztak. A divat, illetve annak egyik ága, a fast fashion is a nagy szennyezők közé tartozik: az áruk 40 százaléka anélkül válik benne hulladékká, hogy valaki egyszer is hordta volna, de környezeti szempontból az is fenntarthatatlan, hogy egy jó minőségű ruhadarabot azért nem hordunk többet néhány hónapnyi használata után, mert a színe vagy a gombolása „kiment a divatból”.
A korábban bemutatott példákhoz hasonlóan a dohányzásnak is van ártalomcsökkentett változata, ami első pillantásra még talán azok számára sem nyilvánvaló, akik maguk is dohányoznak. Pedig a káros anyagok és káros hatások mérséklése itt is rajta van az opciós listán. Amikor valaki rágyújt egy cigarettára, az elégő dohánynövény széntartalmából gáz-halmazállapotú szén-dioxid, vagyis üvegházhatású gáz is keletkezik. A füstben lévő több ezer vegyi anyag közül 93-ról már megállapította az FDA, az Amerikai Egyesült Államok Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala, hogy káros vagy potenciálisan káros az egészségre. Ha valaki leszokik, akkor 100 százalékkal csökkenti a dohányzáshoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátást – ez a leghatékonyabb módja az ártalomcsökkentésnek. De azon dohányzó felnőttek, akik az ismert és hangsúlyozott környezeti és egészségügyi káros következmények tudatában sem szoknak le, tájékozódhatnak a füstmentes alternatívákról, amelyek égés és füst hiányában akár 70-95 százalékkal kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint a cigaretták. A károsanyag-kibocsátás csökkenésének mértéke és az egészségkárosító hatás csökkenése közötti összefüggés vonatkozásában azonban jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyíték. Mivel a füstmentes technológiák esetében nem történik égés, így a közvetlenül a használatuk során keletkező szén-dioxid-kibocsátás is jelentősen kevesebb, mint a hagyományos dohánytermékek esetében. A teljes ártalomcsökkentést azonban kizárólag a leszokás biztosíthatja, a leszokással a dohányzáshoz köthető károsanyag-kibocsátás teljes megszűnése mellett ugyanis bizonyítottan csökken a dohányzáshoz köthető betegségek kialakulásának kockázata.
A füstszűrőkben lévő cellulóz-acetátról (egy módosított cellulózból készült bioműanyag) is elmondható, hogy a mikroműanyag-szennyezés egyik forrása, korommal, kátránnyal és más szennyezőkkel is terheli a talajt, illetve közvetve a talajvizet is. Bár sok fogyasztó megfelelően kezeli és helyezi el a dohányzással keletkező csikkeket a hulladéktárolókban, így is túl sok hulladék kerül a környezetbe. A szemetelés megszüntetésének legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja, ha nem tesszük. Tehát az a cél, hogy a dohányzók tartózkodjanak attól, hogy a csikkekkel szemeteljenek, és azokat a kommunális hulladékkal együtt megfelelő hulladékgyűjtőkbe gyűjtsék.
A hulladékok, így a csikkek témája is átvezet minket egy másik jelentős környezetterhelési faktor, a hulladéktermelés területére. Minden olyan termékkel, amelynek az igénybevétele során hulladék keletkezik, fölöslegesen terheljük a környezetet. A teljes üvegházgáz-mennyiség 3 százalékáért a hulladékaink felelősek – ami más szóval azt jelenti, hogy a hulladékmennyiség csökkentése a klímavédelem egyik fájdalommentes módja, hiszen semmiről nem kell lemondanunk érte, ami igazán fontos a számunkra: elegendő, ha kevesebb szemetet termelünk. Azaz már eleve úgy vásárolunk, hogy kevesebb csomagolási hulladék kerüljön a háztartásunkba, ami pedig mégis bekerül, azt szelektíven gyűjtjük, a zöldhulladékot pedig komposztáljuk. A helyettesítő termékek listája végtelen: eldobható műanyag tasak helyett textil bevásárlószatyor, egyszer használatos flakon helyett betétdíjas, visszaváltható és többször újratölthető üveg, műanyag palackos üdítő helyett otthonról hozott kulacs, feltöltve vezetékes ivóvízzel, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsük.
A komposztálásra külön is érdemes ráirányítani a reflektorfényt, hiszen itt nemcsak a hulladékmennyiség csökkentése a tét, hanem az is, hogy azok a mikro- és nyomelemek, amelyeket a növénytermesztés során elvettünk a talajtól, visszakerülnek-e oda, fenntartva a földjeink termőképességét. A jó hír, hogy minden növényi eredetű háztartási hulladék komposztálható, az pedig csupán a ráadás, hogy erre az újabb zöldtechnológiák révén már a társasházi vagy lakótelepi lakásokban is van lehetőség.
A fentieket összeszámlálva néhány apró, de a környezet szempontjából fontos életmódbeli változtatással akár 100 kilogrammal is csökkenthető az éves üvegházgáz-termelés. Nekünk is jobb lesz, a jövendő generációk pedig hálásak lesznek érte!
Kíváncsi vagy, mekkora a szén-dioxid-kibocsátásod?
A füstmentes kalkulátor segítségével egyszerűen kiszámíthatjuk személyes szén-dioxid-kibocsátásunkat, vagyis azt a CO2-mennyiséget (kilogrammban kifejezve), amelyet a különféle tevékenységeinkkel és fogyasztásainkkal egy év alatt a környezetbe bocsátunk. Mivel a globális éghajlatváltozás elsődleges oka a légkör üvegházgáz- (elsősorban CO2) koncentrációjának a civilizációs hatások általi növekedése, a kalkulátor azt is megmutatja, hogy személyes károsanyag-kibocsátásunkkal mennyivel járulunk hozzá egy év alatt a földi légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének növekedéséhez, illetve mekkora kibocsátás-csökkenést tudunk elérni a szokásaink megváltoztatásával.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, amely a Philip Morris Magyarország Kft. megrendelésére készült.
