A fine diningból kiábrándult ínyencek most az igényes vidéki éttermiség felé fordulnak, a Katlan Tóni Vendéglője a Malomhoz pedig ennek tökéletes iskolapéldája. Lehetne.
A „magyaros” éttermekkel Dunát lehet rekeszteni, mégis kevesen csinálják jól. A legtöbb helyen a gulyásleves, a pörkölt és a hortobágyi húsos palacsinta álmagyarsága uralkodik. Nem is csoda, hiszen egy külön cikket, pontosabban tanulmányt lehetne arról írni, hogy milyen is a valódi magyar konyha. Gasztronómiai örökségünk feltárására most nem teszünk kísérletet, de a Katlan Tóni megálmodói megtették az első lépést. A dédszülők receptjeit vették alapul, az antikvár szakácskönyvekben a századfordulós magyar paraszti és kispolgári étkezést kutatják. Nem a magyar konyha reformjára törekszenek, szerencsére! A régmúlt idők ízeit kívánják visszahozni, egészséges alapanyagokból, stílusosan tálalva.
Étterem a malomban
Katlan Tóni Vendéglője a Malomhoz
Az 1922-ben épült malomban egy letisztult étterembelsőt alakítottak ki. A természetes anyaghasználat dominál, főszerepben a hatalmas fagerendákkal. Belépve azonnal magával ragad a vidéki hangulat, és nem a kockás terítős, műanyag székes, retro csárdás életérzés. Sokkal inkább a kifinomult, stílusos és hivalkodásmentes egyszerűség dominál. A belsőtéri megoldásokon túlmenően az apró részletet is gondosan kitaláltak. Az evőeszközök, az étkészlet, a berendezési tárgyak, a világítás – minden a helyén van.
Az aktuális étlap
A havonta változó étlapon viszonylag kevés ételt találunk. Ennek oka, hogy mindig a szezonalitásra és a friss alapanyagokra törekszenek. Ez így is van rendjén, az étlapok tekintetében különösen igaz a mondás, hogy a „kevesebb több”. Azért így is nehéz a választás, annak ellenére, hogy minden fogás alatt részletes leírást olvashatunk az adott ételről. A teljesség igénye nélkül néhány étel az áprilisi étlapról: füstölt pisztrángkrém, tűzdelt kacsamell szegfűgombás rizskásával, töltött karalábé medvehagymás tejszínmártással, párolt alma aludttejjel.
Nagyszerűen kitalált, laktató fogások
Az étlap gondos tanulmányozása után előételnek csirkemájast fekete retekkel és az elsőre furcsán hangzó, böjti paradicsomos aszaltszilva-csorbát rendeltünk. Tényleg rövid várakozás után, meghozták az ételeket. A fűszeres csirkemájkrémhez a zöldfűszeres, friss fekete retek mellett házi kenyérlepény járt. A rusztikus májpástétom vékony libazsírréteg alatt bújt meg, amely a langyos lepényen elolvadva azonnal összhangba hozta az ízeket. Ahhoz, hogy ez a fogás tökéletes legyen, véleményem szerint a retekre kellett volna némi dresszing, de szó se róla, azért így is nagyon rendben volt.
Csirkemájas fekete retekkel és házi lepénykenyérrel
Az enyhén paradicsomosra főzött, húsmentes csorba bővelkedett zöldségben és karakteres ízét nem a lestyán, hanem az aszalt szilva adta meg. Furcsa párosításnak tűnhet, de valójában egy fantasztikus, könnyed zöldségleves burgonyagombóc betéttel.
Böjti paradicsomos aszaltszilva-csorba
Étteremben nálam a főétel választását gyakran az a szempont is befolyásolja, hogy mi az, amit otthon én biztos nem készítenék el. Vörösboros vaddisznóragu piros áfonyával, pirított zsemlegombóccal – ez a fogás biztosan nem visszatérő vendég a konyhámban, így erre esett a választás. A vaddisznócombból készített szaftos ragu abszolút hozta a vadpörköltek összetéveszthetetlen ízvilágát. Amit ilyen esetekben el lehet rontani, az a rosszul megválasztott vörösbor. Itt ezzel nem volt gond, sőt a nevében ígért áfonyadarabok is szép számmal akadtak benne. Jól illett hozzá a zsemlegombóc, ami egyébként inkább knédli volt, ami az aranybarnára pirítástól még ízletesebb lett. Ezt a trükköt érdemes minden háziasszonynak eltanulni!
Vörösboros vaddisznóragu piros áfonyával, pirított zsemlegombóccal
Megkóstoltuk még a sörben pácolt süldő malacot, amely pirított savanyú káposztás krumpligombóccal érkezett. Az abálásnak köszönhetően a malac húsa porhanyós volt, a pirított hagymás, sörös szafttal pedig valódi fejedelmi fogás. A töltött krumpligombóc tökéletes köretválasztás volt, ugyanakkor ember legyen a talpán, aki ezután még más ételre rá tud nézni!
Sörben pácolt süldő malac pirított savanyú káposztás krumpligombóccal
Nekünk azért sikerült, hiszen nem mehettünk haza desszert nélkül! A bólyi túrós lepény a nagymamák, de inkább a falusi dédnagymamák konyhaművészetét idézte fel. Semmi felesleges cicoma: a mazsolával, házi túróval készült kevert lepényt még melegen hozták ki. Noha nem egy habkönnyű desszertről van szó, mégis, az édes tejföllel egy ilyen laktató és tartalmas ebéd után is könnyen csúszott. Nem is csoda, a házi sütik legjava volt!
Bólyi túrós lepény
Miért csak lehetne?
Ha ennyi szép és csak dicsérő mondatot olvashattatok a Katlan Tóniról, akkor mégis miért írtam a bevezetőben, hogy csak lehetne a vidéki éttermiség iskolapéldája? Szombat délután jártunk ott, amikor egy étteremnek a nyüzsgésről kellene szólnia, ahol a vendégek egymás kezéből tépik ki a kilincset és aki nem foglalt asztalt, annak esélye sincsen. Persze most egy kissé túloztam, de nagyszerű lenne, ha ez tényleg így működne a Katlan Tóniban. Sajnos nem ez volt. Mi ketten, csendben ebédeltünk a malomépületben, amit csak rövid időre szakított félbe egy házaspár, akik pusztán sütizni jöttek be, így nem sokkal később újra kettesben maradtunk. Mindez rányomta nyomasztó bélyegét az étkezésre, szomorú volt azt látni, hogy egy ilyen jól kitalált, átgondolt étterem nem találta meg a közönségét.
Az ásványvíz csakis igazi, üveges szóda lehet
A fővárostól elérhető távolságban, mintegy 25 kilométerre fekszik Veresegyház – eddig a medveotthonról és a tavairól volt híres. Most azonban lehet, hogy más miatt is érdemes lesz elutazni ide, annak biztosan, aki modern, vidéki hangulatban eltöltött, magyaros fogások után vágyakozik.
Remélem, hamarosan mások is felfedezik maguknak ezt a nagyszerű éttermet, és legközelebb, amikor betérünk, már nyüzsgő élet fogad bennünket. Mert abban egyhangúan megállapodtunk, hogy ide mindenképpen visszamegyünk!
A Katlan Tóni Vendéglője a Malomhoz hivatalos honlapja >>
