Életmód 2020.11.30.

Jóllaktál, de egy süti még lecsúszik? Ezért eszünk akkor is, ha már nem vagyunk éhesek

Petrás Gabriella

Bármennyire is jóllaktál, a kedvenc nassodra te sem tudsz nemet mondani? Miért falatozunk akkor is, ha már szorít a nadrág?

A legtöbben könnyen mondunk nemet a spenótra vagy a borsófőzelékre, amikor nem vagyunk éhesek, de ha sült krumpli és a kedvenc sütink illatát érezzük, akár még tele hassal is képesek vagyunk tovább enni. A legújabb kutatások szerint a felesleges étkezések arra a tényre vezethetők vissza, hogy az éhségérzetünket és a zsíros ételek iránti vágyunkat más-más agyi áramkörök szabályozzák.

Hedonisztikus táplálkozás

A szükségleteinken alapuló táplálkozást - amit homeosztatikus, vagyis önszabályzó táplálkozásnak is nevezünk - az éhségérzetünk vezérli. E szerint a mechanizmus szerint az evés motivációja abban a pillanatban megszűnik, amikor az agy felismeri, hogy az energiát pótoltuk, azaz jóllaktunk. Ezzel ellentétben a hedonisztikus táplálkozás mozgatórugója az ízélmény, ezért az étkezés gyakran éhségérzet hiányában is folytatódhat.

Egy új, a Neuron folyóiratban megjelent tanulmány szerint a hedonisztikus táplálkozást nagy részben egy jeladásra szolgáló receptor, az ún. nociceptin szabályozza, amely az emlősök agyának kulcsfontosságú régióiban aktiválja az idegrendszeri kommunikációt. Ez a receptor lehet a magyarázat arra, hogy az emberek, a kutyák és a macskák hajlamosak az elhízásra, azonban túlsúlyos gyíkot vagy ráját nem látunk.

A kutatásban a kutatók egereken végeztek kísérleteket, amely során genetikai módosításokkal elérték, hogy az egerek fluoreszkáló nociceptint termeljenek, így annak mozgását nyomon követhették a rágcsálók agyában. A kísérletben az állatokat rendszeresen etették, majd a jóllakott egereket ízletes és zsíros ételekkel teli ketrecbe tették, az eredmény pedig ugyanaz, mint nálunk, embereknél: annak ellenére, hogy nem voltak éhesek, jóízűen befalták a kalóriadús ételeket, az ismétlődő lakomák következtében pedig túlsúlyossá váltak.

A vizsgálatok során megfigyelték, hogy amikor az egerek lakmároztak, a nociceptin jelátvitel az agy azon részében fokozódott, ami az emlősök érzelmi folyamataiért felelős. A kutatók azonban elérték, hogy a nociceptin-termelés leálljon, így az egerek felhagytak a felesleges kalóriabevitellel, vagyis a lakmározással, azonban az étvágyukat ez nem befolyásolta, azaz, ha éhesek voltak, ettek.

gombaleves

Egyszerű, ízletes gombaleves

tejszínes húsok

Fetasajtos-szárított-paradicsomos csirke Détár Enikőtől

almás muffin

Fittebb almás muffin

Enni a túlélésért

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy egy adott áramkör felelős a felesleges étkezésekért, a túlevésért, de nem befolyásolja a normál táplálkozást. A kutatók szerint ez a szokás olyan emlősökben fejlődhetett ki, amelyeknek újra és újra túl kellett élniük az éhínségeket: az idő során kialakult egy olyan szokás, hogy még akkor is a lehető legmagasabb kalóriatartalmú ételeket fogyasztották, amikor valójában nem is voltak éhesek.

Bár ma már nem kell vadásznunk ahhoz, hogy étel kerüljön a tányérunkra, zsíros, kalóriadús ételekhez pedig a legtöbben bármikor hozzájuthatunk, az agyunk nem állt át a megváltozott körülményekre. Ezt erősíti meg Thomas Kash, a tanulmány szerzője is: „A kalóriadús ételek ma már bármikor elérhetők, ráadásul nagy mennyiségben, azonban mi még nem veszítettük el azt a beidegződésünket, miszerint annyi ételt együnk, amennyit csak bírunk.”

A modern társadalomban az elhízás civilizációs betegségnek számít, és többek között emiatt is kell különös gondot fordítanunk arra, hogy megválogassuk mit eszünk - lássuk be, sokunknak ez nem megy túl jól. Természetesen a túlevés, valamint a plusz kilók nem csupán a nocipeptin függvénye, és a túlsúly éppúgy lehet betegségek tünete, mint az érzelmi evés következménye. Ha régóta küzdesz túlsúllyal, és szeretnéd leadni, érdemes endokrinológussal, dietetikussal, személyi edzővel, és szükség esetén akár pszichológussal is konzultálnod.