Az ikebana szó jelentése japánul nagyjából annyit jelent, hogy „életben tartott virág“. Mióta világ a világ, szinte mindenütt szokás volt a virágokat díszként, kedvtelésből szépen elrendezve, vagy vallási összefüggésben, „felajánlásként“ használni, ám Japánban a 15. században önálló művészetként született meg a virágrendezés. Az első virágkompozíciók a buddhista szertartás részét képezték. A buddhista templomokban elhelyezett növények pedig szigorú kompozíciós szabályok mentén készültek el, így mesterről tanítványra szállt a tudás. Itt jön a képbe az ikebana másik elnevezése a „kado" vagyis a ‘virágok útja’, ami a belső harmónia felé vezető ösvényt jelenti. Tehát az ikebana egyfajta meditatív cselekvés is, amely segít jobban megérteni a természet és az ember közötti szimbiózist.

A Heian-korban (794-1185) már az előkelők köreiben is elterjedt az ikebana, így például rendeztek „virágösszehasonlító versenyeket“ (hana awase) is. A Showa-korba (1926-1989) lépve aztán avantgárd művészetként modernizálódott az ikebana, amely így már nemcsak virágot, hanem drótot, üveget és köveket is használt. Az ikebana végül az elegáns lakótér egyik elengedhetetlen elemévé avanzsálódott. Több iskolája is létezik, amelyek közül az Ikenobo virágrendező iskola az egyik legrégebben alapított.

Ha megpillantasz egy ikebanakompozíciót, akkor már első pillantásra feltűnhet, hogy nagyban eltér a nyugati virágkötészettől. Elsősorban azért, mert a mennyiség helyett a vékony, ecsetvonás szerű vonalakkal és üres terekkel dolgozik.

Továbbá szimmetria helyett a kiegyensúlyozott asszimetriát részesíti előnyben. A színekben igen visszafogott, illetve a növényeket általában kevés anyaggal kombinálja. Ha ikebanáról van szó, akkor szintén fontos, hogy az elkészült kompozíció a vázával és a környező térrel egy harmonikus egységet alkosson.

Ha te is szívesen kipróbálnád otthon a virágrendezést, akkor jó tudni, hogy az ikebana kulcsfontosságú része a kompozíciót alkotó virágok, az eszközök és az edények gondos kiválogatása. Lehetőség szerint válassz az évszakra jellemző növényeket (vagy akár ágak és gallyak is használhatók), amelyek közül legyen olyan, amelyen bimbó, kinyílt virág vagy hervadó levél található. Ez szimbolizálja ugyanis az idő múlását.

Ha összegyűjtötted a szükséges eszközöket, akkor ideje elkezdeni összeállítani a kompozíciót. Japánban általában csak 5-13 szál virágot szoktak felhasználni. Fontos, hogy a virágok szárát víz alatt vágd le, hogy elkerüld a levegő bejutását a növény szárába. Ha így teszel, akkor a virágok hosszabb ideig maradnak majd életben. Kezdd azzal a növénnyel, amelyik a legszimpatikusabb, és próbáld meg összeilleszteni a többi virággal. Melyikhez passzol a legjobban szerinted? Ha ezzel megvagy, akkor helyezd/nyomd bele a növény szárát az ikebanához használt virágrendező kellékbe, a kenzanba (lemez, amiből szegek állnak ki).

Ha a növények rendezése közben egy szirom véletlenül a vázában lévő vízbe hullik, akkor hagyd úgy. Ez mind része a japán wabi-sabi fogalmának, vagyis annak a buddhista gondolatnak, hogy a tökéletlenség is szép. Attól függően, hogy milyen növényeket használtál a kompozíció elkészítéséhez, akár több mint 1 hétig is pompázhat a virágalkotásod.