Család 2020.11.30.

Így készül a szardíniai NOKEDLI, ezúttal sütőtökkel és paradicsommal

Gerzsenyi Flóra

Az egyik legfontosabb kérdés, ami felmerül, amikor nekiindulunk felfedezni egy új desztinációt, hogy mit együnk, mit igyunk, mit kóstoljunk. Mi most Szardíniát boncolgatjuk.

Szardíniai gyorstalpaló

A sziget Olaszország, Spanyolország, Tunézia és Korzika között helyezkedik el a Földközi-tengeren. Olaszul 'Sardegna' névre hallgat, őslakosai a szárdok, és kicsivel több, mint 1,5 millióan élnek itt. Egyáltalán nem túlzsúfolt, még a turistaszezon idején is elviselhető, szezonon kívül pedig szinte beleolvadhatunk a helyiek közé. Tengerpartjainak hosszánál csak a napsütéses óráinak száma magasabb.

Szárd gasztronómia

A sziget mozgalmas történelmének köszönhetően gasztronómiájában az elmaradhatatlan olasz alapok spanyol és arab jegyekkel keverednek.

Így került a gnocchi ba sáfrány, a pizzába burgonya és a desszertekbe sós sajtok, illetve méz.

Pásztorok, pásztorok...

Érdekes módon, annak ellenére, hogy szigetről beszélünk, a halászatnak és a halfogyasztásnak nincs akkora hagyománya, mint gondolnánk - a helyiek hagyományosan pásztorkodásból éltek/élnek, mely két fontos gasztronómiai jellegzetességet vonz magával: a sokszínű kenyér és tészta kultúráját, illetve a juhtejből készült pecorinot, mely mára a legnépszerűbb olasz sajtok egyike.

A pásztorok a sziget kulcsfigurái kulináris szempontból, hiszen a legnépszerűbb élelmiszerek alapanyagait a helyiek állattartásból nyerik, sőt, számos főzési hagyomány és fogás az ő életmódjuk hatására alakulhatott ki.

Jellegzetes szárd fogások

Az egyik fontos pásztorfogás a szárd kenyér: a pane carasau. Ez egy ostyaszerű vékony tésztalap, mely ropogós és kissé száraz, így sokáig eltartható, és hosszú útra is alkalmas. Megpirítva, fűszerekkel, olívaolajjal meglocsolva egyszerű és isteni finom.

A rticsóka, sebadas con miele ( sajttal töltött égetett tészta), civraxu (pékáru), malloreddus (tészta), abbamele (méz), vörös- és fehérborok, csak hogy pár helyi kuriózumot említsünk. A szardíniai articsókát a világ egyik legjobbjaként tartják számon, és a zöldségek homárjának is nevezik.A pecorino sajt nagy tiszteletnek örvend a szigeten, illetve ricottából készül a legtöbb híres édesség is, a casadinas vagy a seadas.

Egy intenzív több napos szardíniai nyaralás alatt szerzett élmények és non-stop evés-ivás ihlette ezt a a 3 részes cikksorozat, amiben igazán különleges és meghatározó recepteket készítek el és mutatok be, annyi kis csavarral hogy leginkább itthoni, szezonális alapanyagokat használok. Első körben egytipikus szárd specialitás hoztam.

Malloreddus, a szárd nokedli

A mallerddust, szárd nokedlinek illetvegnocchetti sardi-nak is szoktak nevezni, ez lesz a fogásunk alapja. A nálunk ismert gnocchira leginkább az alakja hasonlít, viszont a tészta hagyományos durumlisztes tészta vízzel keverve, és nem krumpli alapú. A tésztába sáfrány is kerül!

Régen fonott vesszőkosár oldalán hempergették meg a tésztanudlikat, ma már erre van egy külön eszközük, de egy villa is megteszi, ne aggódjatok. A tésztát magam készítettem. Az egyik fő alkotó eleme a durumliszt, de én most hagyományos búza- és egy kevés réteslisztet használtam.A másik a sáfrány, amit langyos vízben áztattam pár percig. Hagyományosan kézzel gyúrják a gnocchikat, de megkönnyítve a helyzetemet én robotgépben dolgoztam össze, viszont magam formáztam a kis kagylókat.

A malloreddust kolbászhúsos-paradicsomos raguval kínálják, az én receptem viszont ezúttal pikáns, paradicsomossütőtökszósszal, dióval és pecorinoval készült. Bár nem lepődnék meg azon sem, ha Szardínián is készítenének hasonlót...

Receptért katt ide!

Készítettem egy fűszeres paradicsomos alapot, amibe kerültprosciutto, fokhagyma, rozmaring, chili, fehérbor, és sütőben vajpuhára sütött kanadai tök(püré). Ebből egy ízekben gazdag, sűrű és krémes szószt főztem. A tésztát frissen lobogó sós vízben kifőztem, majd vajon lepirítottam, aztán az egészet összeforgattam szószostul, mindenestül. Pirított dióval és pecorinoforgácsokkal tálaltam.

Receptért katt ide!

Olasz bevándorlóknak köszönhetően világszerte rengeteg változata elterjedt. Külön érdekesség, hogy néhány dél-amerikai országban rendszeresen tartanak „gnocchi-napot", leginkább a hónap vége fele, amikor is költséghatékony fogásként fogyasztják, az erősen leapadt pénztárcákhoz igazodva.