A nemes alkalom akkor érkezett el, amikor elhatároztam, hogy timpano-t készítek, az Olasz módra című filmből ismert tésztaóriást. Úgy voltam vele, ha már ennyi időt és energiát rászánok egy receptre, akkor ahhoz bizony, amit csak lehet házilag fogok elkészíteni. A specialitásnak pedig szerves része a tojásos tészta, így belevetettem magam a gyúrás-nyújtásba.
Vagyis csak majdnem. Az első adag tésztám ugyanis valahogy sehogy sem akart összeállni, akárhogy is próbálkoztam. A sírás és a feladás szélén állva aztán úgy döntöttem, segítségért fordulok a nagyokhoz, és megnéztem, hogy készít tésztát Gennaro Contaldo. Nos, ugyanúgy, mint ahogy nekem nem sikerült. A videóban viszont elejt egy fél mondatot arról, hogy
az egész gyúrás folyamatát megúszhatjuk egy késes robotgép segítségével.
Némi kétkedéssel fogadtam ugyan az ötletet, de úgy voltam vele, abból nem lehet baj, ha kipróbálom.
A recept arányi a szokásosak: minden 100 gramm liszthez (a legjobb a 00-ás, de nekem 55-össel is működött) adunk egy tojást és egy csipet sót. A különbség mindössze annyi, hogy nyújtódeszka helyett mindezt egy robotgép tartályába pakoljuk, majd potom 45 másodperc alatt összedolgoztatjuk vele a tésztát. És akár hiszitek, akár nem, a módszer tökéletesen bevált! A tészta gyönyörű sárga, ruganyos és puha lett, de annyira hogy öröm volt ránézni. Rögtön le is gyártottam még egy adagot ezzel a metódussal, ha másért nem, hát megbizonyosodandó, hogy nem a puszta szerencse játszadozik velem. De nem, a második futam is éppoly sikeres lett, mint az első.
Ha a tészta megvan, már csak a nyújtás van hátra. Érdemes a tésztát fél órát hűtőben pihentetni, majd nagyjából százgrammos gombócokra szétosztva nyújtani, hogy ne lógjon le a deszkánkról. Nyújtáshoz használjunk búzaréteslisztet, ez ugyanis nagyobb szemű, így a tészta nyújtáskor nem vesz fel annyi felesleget, mintha finomliszten dolgoznánk. Az ideális tésztavastagság 1-2mm vékony, ezt követi a formázás. Tésztanyújtógép nélkül tagliatellét a legegyszerűbb készíteni, mert azt csak hajtogatni és vágni kell.
Én azonban most ragaszkodtam a filmes verzióhoz, és garganellit készítettem, egy kölcsönkért gnocchiformázó segítségével. A garganelli, vagyis gégecső tészta a keresztirányú bordázatáról ismert, amit úgy a legegyszerűbb elérni, ha az apró, négyzetekre vágott tésztadarabokat az egyik átlójuk mentén csavarjuk fel valamilyen bordázott felületen. Nem mondom, aprólékos és időigényes munkáról van szó, de közben tartsa bennünk a lelket a gondolat, hogy a kész tészta annyira szuper lesz, hogy Sophia Loren-t is megszégyenítő módon fogunk örülni neki.
A kész tésztát némi pihentetés után ki is főzetjük, és valamilyen isteni szósszal és jó minőségű olasz sajttal nyakon szórva ehetjük is. Vagy akár hagyhatjuk egy napot száradni, így elkészítve az első adag házi száraztésztánkat – mindenki irigyelni fog érte minket!. Szóval tésztakészítésre fel! Andiamo!
Ezeket olvastad már?
Kultúrfelvágott: Olasz módra készítettünk gigászi méretű tésztarakottast, amiből az egész...
A fiatal és jóképű Stanley Tucci fehér öltönyben főz – hát kell ennél több? Ha igen, az se baj, az Olasz módra ugyanis az egyik legjobb és leggusztusosabb gasztrofilm.
Rosanics Petra13+1 levesbetét, amit már a mamika is készített
Neked melyik a kedvenc levesbe való gombócod? Itt most összeszedtük neked a legismertebbeket, és új recepteket is hoztunk!
GrétiKészülj lengyel sárgaborsólevessel az őszre – kedvelt főzelékünk levesformában is...
A lengyel konyha igazi "szerelem első látásra" volt nálam, így itthon is szívesen kipróbálok egy-egy polák specialitást, főleg, amikor már kicsit hűvösebbre fordul az idő.
Rosanics PetraItt a dutch baby, a sütőben sült, juharszirupos-körtés amerikai palacsinta!
Bár sokszor nevezik német palacsintának is, a dutch baby valójában amerikai édesség, ami a méretét tekintve nem is meglepő. Figyelem: nem egyszemélyes adag!
Rosanics Petra