Így dunsztolj, ha szeretnéd, hogy a lekvárok kihúzzák karácsonyig

Dunszt: első hallásra olyan, mintha a nagymama egyik elavult szakkifejezése lenne, pedig ez nem más, mint a legfontosabb lépés a tartósítás felé.  

Hiába készítünk mesés lekvárokat és befőtteket, ha nem húzzák ki karácsonyig penészedés nélkül. A kezdő befőzőnek viszont az olyan szakszavak, mint dunszt rettentő ijesztően hangzanak, pedig voltaképpen semmi bonyolult nincs bennük.

Bármit is teszünk üvegbe, még akkor is, ha azt az üveget elképesztő pontossággal megtisztítottuk és a környezetünk is egészen steril, még akkor is előfordulhat, hogy hiba csúszik a rendszerbe, ezért kell a baktériumölő eljárás, vagyis a dunszt.

Tudtad?

Kétféle dunszt létezik: a száraz és a nedves. Az egyiket hidegen, a másikat forrón eltett lekvároknál vagy savanyúságoknál használják, mindkettőt érdemes megismerni, mielőtt nekiesünk a befőzésnek.

Vizes dunszt lábosban

Ezt a módszert abban az esetben kell alkalmazni, ha hidegen tettünk el valamit, ha a jól sikerült kovászolásból, savanyításból vagy ecetes zöldségekből olyan sokat sikerült eltennünk, hogy ki szeretnénk húzni vele a telet is.

  1. A legnagyobb lábasunk alját béleljük ki sok konyharuhával, egy beleillő párolóbetéttel, ráccsal, bármivel, ami megakadályozza, hogy a lábos aljával érintkezzenek az üvegek.
  2. Ezekre pakolunk annyi jól megtöltött, majd szorosan lezárt üveget, amennyi elfér, és felöntjük annyi vízzel, amennyi félig ellepi az üvegeket.
  3. Kevés ecetet is adunk a vízhez, további baktériumölés és a vízkövesedés megelőzése céljából, majd alacsony lángon főzzük tíz-harminc percig. Fontos, hogy a nyers alapanyagokat érdemes fél óráig gyöngyöztetni, míg ha az üvegbe került alapanyag már kapott valamilyen elő hőkezelést, akkor elég neki tíz perc.
  4. A legnehezebb része most jön: úgy kell kiemelnünk az üvegeket, hogy ne égessük meg magunkat, de ne is dobjuk el ijedtünkben a tűzforró befőttet. Létezik egy direkt erre kitalált szerszám, az üvegfogó, akinek van, használja, máskülönben marad a konyhai csipesz vagy egy hőálló kesztyű.

Vizes dunszt tepsiben

Ha nincs nagyon nagy lábosunk, végezhetjük ugyanezt a folyamatot tepsiben is. A lényeg ugyanez: egy tepsit kibélelünk, beletesszük az üvegeket, felöntjük félig vízzel, majd a forró sütőbe toljuk, a tepsiben felforraljuk a vizet, és tíz percig hagyjuk gőzölögni.

Száraz dunszt

A száraz dunszt jóval egyszerűbb eljárás, ilyenkor a forrón eltett befőttek, lekvárok saját hőjét használjuk fel a baktériumok kiirtására. A cél az, hogy minél lassabban hűljenek ki az üvegek, ehhez használtak régen dunyhákat és paplanokat, de ugyanilyen jó néhány vastag pokróccal kibélelt doboz, egy üres, jégakku nélküli hűtőtáska vagy a lekapcsolt sütő.

A megtisztított üveget megtöltjük a nagyon forró - még a forráspont közeli hőmérsékleten lévő - lekvárral, alaposan, szorosan lezárjuk és a tetejére állítjuk. Így hagyjuk egy percig őket tótágast állva, majd jól bebugyoláljuk, és betesszük őket valamelyik feljebb felsorolt helyre, hogy nagyon lassan hűljenek ki.

Ezeket olvastad már?

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: iStock

Címlapról ajánljuk

További cikkek