Rövidre fogom a bemutatkozást, mert jó néhány cikket írtam már a NoSaltyba, és azokból sok minden kiderül rólam. A legfontosabb, hogy imádok főzni, és a családomat és a barátaimat vendégül látni.

Mióta nagymama vagyok – talán mondanom sem kell –, az ételek kiválasztásakor unokáim korát és ízlését természetesen figyelembe veszem. És nemcsak nekik, hanem velük együtt is szeretek főzni. Mert akinek már van unokája, tudja, milyen irigylésre méltó kapcsolat tud kialakulni nagyszülők és unokák között. Olyan, amelyben félszavakból megértik egymást – és ezt a leghétköznapibb, együtt megélt közös élmények, mint a játék, a séta, az esti mese, a beszélgetés, és akár a főzés, csak erősítik. Arról már nem is beszélek, hogy például a főzés közben megesett kisebb-nagyobb bakik tovább bővítik, színesítik családi történeteinket.

Minderről a könyvemben is írok, és még sok minden másról. Mert persze néha nagyszülőnek lenni sem könnyű. Ismerősen hangzik ugye, hogy mindent megengedünk az unokánknak? Ha mindent nem is, de engedékenyebbek vagyunk – és legyünk is. Bizony az is előfordult, hogy hibáztam, de az is, hogy aggódtam, hogy féltem is kicsit.

Nehéz volt újrarendeznem szülővé vált gyerekeimmel a családi szerepeket úgy, hogy sokszor a jól bevált tapasztalataimat, módszereimet elavultnak tartották. Szerencsésen túljutottunk minden buktatón, és már csak az unokáimhoz kötődő ezernyi erőt adó pillanatra gondolok.

A könyvbe természetesen recepteket is válogattam, olyan igazi, unokáknak való ételeket. Most ízelítőül ajánlok néhányat a NoSaltyra feltöltöttek közül, és várok mindenkit szeretettel vasárnap délután 3 órától a Millenárison (B21 stand, Jaffa kiadó), hogy a Nagyszülők és unokákról együtt beszélgethessünk!

Mari korábbi cikkeit itt olvashatjátok!